Egy kisebb baleset (amikor Zádi véletlenül megszúrta a száját a fogkeféjével) miatt vettem észre, hogy kibújik lassan a bal felső 4-eske is, így őt köszönthetjük a 9. fogacskaként.
Még éppen csak a hegye látható, de már áttörte az ínyét.
Nem csoda, hogy napok óta nem alszunk megint...
Esik az eső felénk, Zádi csodálkozva nézi, tetszik neki nagyon.
Volt viszont a napunkban egy olyan pont, amit én személy szerint nem különösebben élveztem, a család férfi tagjai viszont annál inkább.
A szomszédunk jött át szólni, hogy a két telek határán (ahol Zümi sokat szokott mászkálni - eddig ) valami sziszeg. Úgy látják, hogy egy kígyó...
Akik ismernek, azok tudhatják, hogy a nevem kötelez, én bizony rettegek a kígyóktól. Legyen bár sikló, vipera, vagy anakonda, én már a látványától szörnyet halok, nem kell sem a mérge, sem az ereje, hogy bajlódjon velem.
Nem találok magyarázatot a félelmemre, de mióta az eszemet tudom és irtózom minden szőrtelen, lábatlan állattól.
No, eddig sem voltam különösebben a természet gyermeke, nekem tökéletes környezet a panel (tudom, erre nem kellene büszkének lennem), de a szüleim telkére sem tettem be a lábam, miután siklókkal találkoztak. Nekem a híre is elég volt.
Mindenesetre a szomszédunk is megjegyezte, hogy most vagy két évig nem megy ki a kertjébe...
ÖÖÖ
Nos, én is megnézem, hova lépek ezentúl... majd... majd... ha kimegyek...
Az én hős párom viszont jól boldogult a helyzettel.
Szépen biztonságosan (a siklóra és magára nézve is) befogta, egy zsákba tette és elvitte messzire (de vajon elég messzire ) és ott szabadon engedte.
PFFF!
Jó nekem a panel...