A pöttyeim okának kutatása a mai napon érte el csúcspontját.

A sok-sok héttel ezelőtt kapott hasi UH időpontom érkezett el.

10:15-re kellett volna mennem, de én már 9 körül elindultam, gondolva, hogy gyorsan regisztrálok és az ultrahang előtt még a szájsebészeti góckutatást is lezavarom.

Ezzel a tervvel kicsit több probléma akadt, mint hittem volna előtte.

1. A gyors regisztráció több, mint fél órán át tartott, így már nem mertem megkockáztatni, hogy az időpontomat (amit olyan nehezen és olyan régen kaptam) sutba dobva a szájsebészeten ragadjak. (Persze ezen kívül ott volt a kisördög a vállamon, hogy minek siettetni a szájsebészetet - ugyebár...)

2. Amikor az UH laborba megérkeztem 9:45-kor, megkérdeztem, tartjuk-e a kiírt időpontokat, mert akkor itt várok fél órát, de ha csúszunk, akkor még beleférhet a szájsebészeten a panorámaröntgen. A hölgy azt mondta, csak üljek le. Leültem.

11:00-kor "már" be is léptem a vizsgálóba (hasamat szabaddá téve), ahol a doktornő alaposan megvizsgált. (ÖÖÖ... Évekkel ezelőtt kiderült egy vizsgálaton, hogy nekem 2 lépem van. Egy normál és egy pár mm-es járulékos lép. Erre a papíromra ráírja, hogy normál szerkezetű és méretű lép - és egyéb szervek - elváltozásnak nyoma sincs... ÖÖÖ)

11:06-kor felöltözve (nem vagyok egy öltözőbajnok, kérdezzétek csak meg anyukámat) a kezemben a negatív lelettel kiléptem az ajtón.

Erre vártam heteken át...

De nem panaszkodhatok, mert nem büntettek meg lejárt parkolócéduláért, mondjuk 10 percen belül ott voltam. Ezek után vettem egy üveg vizet, (mert éhgyomorra kellett mennem, és innom sem volt szabad - köszi a szoptatós anyák nevében - szóval vettem vizet,) hogy legalább kiöblíthessem a számat a szájsebészet előtt, ugyanis bár rettegtem, elhatároztam, hogy ma biztosan túlesek ezen a vizsgálaton is.

És most a vallomás.

Szerintem erről már írtam korábban.

Az iskolafogászatnak hála, sajnos átlagon felüli pánik tölt el a fogorvos említése miatt is, nemhogy beüljek a székbe.

Évekkel ezelőtt találtam egy csodadokit, aki kitűnően kezeli a pánikom, de neki nincs röntgengépe, így ezt most nem tudta ő megoldani.

Idegen orvos kezei közé vetett a sors...

Biztosan írtam már, vagy legalábbis akartam, hogy az iskolafogászaton érzéstelenítés nélkül fúrtak-faragtak, és sajnos nekem volt mit. Sikálom én a fogaimat szépen rendszeresen, csakhogy eleve Ca hiányosak, így hamar tönkremennek, bármit is teszek.

A párom most megkérdezte a saját fogdokiját, hogy miért ilyen durva az iskolafogászat és meg is kapta a választ. 500 Ft jut egy gyerekre. Ebből kell megoldani mindent. Egyszerűen nem jut. Na most szerintem a gyerekek szülei szívesebben fizetnének a fájdalomcsillapításért inkább, mint hogy a gyerekükben egy életre szóló pánik alakuljon ki. Ha az én szüleim ezt tudták volna, biztosan inkább fizetnek bármi áron, de ezt így...

Na mindegy. Az én fiam (gyermekeim) nem fognak így járni. Eleve rendszeresen viszi majd őket az apjuk fogorvoshoz (nem kell, hogy lássák a pánikom) és nem is lesz mit rendbe tenni az iskolafogászaton, de nem is engedem, hogy hozzájuk nyúljanak. Inkább az ő 500-asukból másnak csillapítsák a fájdalmát!

Mindenesetre az én dokimmal az a megállapodás (Kisfiam! Ha ezt olvasod, nem ér visszaélni anyád idegbajával! ÁM!) született, hogy MP3 lejátszót teszek a fülembe és így nem hallom a fúrót. Érzéstelenítés nélkül nem nyúl hozzám, a piszkavasat pedig elfelejti. Jó az a tükör is. Oldja meg.

És megoldja.

Sőt, már addig eljutottam az évek alatt, hogy nem is kellett a végén az MP3 lejátszó. Meg is dicsért ám!

Komolyan, mintha nem is lennék felnőtt... Mondjuk nem is viselkedem úgy... Tudom, ez ciki... De ez van.

Erre ma önként bevonultam a szájsebészetre, egy csomó vérző szájjal sétálgató ember közé. Hiába tudtam, hogy nem bánthatnak, legalább 80-szor indult volna el a lábam, ha erősebb lett volna, mint a szégyenérzetem, hogy Gabó miken ment át, én meg itt hisztizek a fogászat miatt... Szóval maradtam... De azért nem bántam, hogy nem mértek vérnyomást akkor...

Olvastam, hogy ne fussak el.

Behívtak.

Kedvesnek tűnő dokibácsi (fiatal persze, hogy még cikisebb legyen) kérdezi, hogy miben segíthet.

Kapva kaptam az alkalmon, hogy biztosítsam róla, nekem igazán csak egy röntgen kellene, mert fogorvosom van, csak neki nincs hozzá gépe.

A doki mosolygott és megjegyezte, hogy neki a beutalón VIZSGÁLAT kérés van feltüntetve, így meg fog vizsgálni. (Miért nincs olyan smile, aminek égnek áll a haja?)

Elkezdtem alkudozni, hogy rendben, de a piszkavasat akkor ne használja.

Közölte, hogy sajnos fogja.

Kösziiii!

Megadtam magam, mert már nem futhattam el.

Alaposan megvizsgált és mondta, hogy látja, rendben vannak tartva a fogaim. Nincs semmi gond, a lelet teljesen negatív lesz.

Hihetetlen megkönnyebbülés!!!

Majdnem repkedtem hazáig.

Utólag szégyellem magam, hogy ennyire rágörcsöltem, de tudom, hogy legközelebb (inkább távolabb) is ez lesz.

Még a csodadokim előtt is napokig készítem magam, hogy egyáltalán eljussak.

Sebaj, pici porontyom nem fog félni, amit tudunk, megteszünk.

Ma már nem az a rendszer, hogy kénytelenek lennénk elfogadni bármit.

Most aztán jó hosszan taglaltam az egészségügy újabb fejezetét az életemben.

Zádikám eközben itthon nyúzta a nagyszüleit. Szerencsére minden rendben volt. Délután fél 2-re értem haza, ő ebédelt, délelőtt (is) aludt, sétált eközben.

Jó volt a kedve, csak a szopit hiányolta. Amint megérkeztem azonnal töltőre tette magát.