A bűnös...

Életem eme nem kedvelt szereplője eljött hozzánk vendégségbe.

Messzibarátnőmet vártuk a családjával, és a legeslegfinomabb süti csemegét akartam elkészíteni nekik, amit csak tudok.

A legújabb sláger a férjem szülinapjára kikísérletezett túrótorta - lenne.

Tegnap 3 órát töltöttem az elkészítésével...

Jól kitaláltam, hogy mivel anno túl folyósra sikeredett a túrós töltelék, most szilárdabbra készítem és megvettem a lehető legszárazabb túrót. Tettem bele olvasztott vajat is, hogy szépen kenhető legyen, és később megszilárduljon.

Szépen fel lehetett halmozni (jobban mondva FALAZNI) a helyére, de sajnos túúúúúl száraz lett. A torta szétesett darabolásnál és robbantott formát öltött...

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

Pedig annnnnnyira szerettem volna, ha tökéletes lesz!

Hát nem lett.

A múltkori túl folyós, a mostani túl száraz.

Leginkább a DURVÁNTÚRÓS SÜTEMÉNY névre szolgált rá.

Mondjuk az íze nem volt rossz.

De nagyon nem így képzeltem.

Mindenesetre jó volt látni őket, tudom, hogy 100-szor ennyi időt is tudnánk beszélgetni minden gond nélkül.

A pici fiacskájuk úgy óvta Zádit és úgy játszott vele, hogy tisztán meghatódtam.

Kicsit fiatalabb csak Gabónál.

Most pedig tesót kap...

Nem, nem gondolok bele, hogy milyen lenne Gabó és Zádi együtt.

Amíg itt voltak, jó volt.

Miután elmentek, azért villantak be képek...

De nagyon jó volt velük.

Köszi, hogy jöttetek!!!

Régen - húúú tizenéves koromban otthon a családban TABU nevű játékkal játszottunk (a játék szabályai szerint húzunk egy kifejezést, amit körül kell írni, de nehezítésképpen a tiltott szavak - amiket nem szabad kimondani - fel vannak írva a kártyára), amikor a következő feladvány került sorra:

tüdőgyulladás

A meghatározás így szólt:

"Bordáid alatt levő szerved lángolása."

Rákérdezés:

"Szerelem!!!"

De nem is ezt akartam valójában elmesélni.

Ugyanez a játék, anyukám osztályában a suliban.

A feladvány:

pólya

A meghatározás (gyerek mondja a többieknek):

"Születéskor azonnal megkapjuk."

Erre a többiek bekiabálva:

- TAJ kártya!

- Adókártya! 

Igen, a mai kor gyermekei...

A mai mese pedig a nagypapáról szól.

A mai kor nagypapájáról.

Amikor a férjem családjába kerültem (ősidőben, még nem voltunk házasok sem), az első karácsonykor feltűnt egy érdekesség.

Náluk nem a "Jézuska" hozza az ajándékokat, hanem az Angyal.

Gabó átköltözésével ez kisebb teológiai bonyodalmat okozott... 

Szivárványgyermek összekötötte a dolgokat.

Gabó angyalka lett, a Mennyországban van. 

Az angyal hozza a karácsonyfát és az ajándékot. 

Gabó hozza a karácsonyfát és az ajándékot

Ahányszor Gabónál vagyunk, mindig meggyújtja a gyertyákat, segít az "ágyát" rendbe tenni és búcsúzáskor megsimogatja a fejkövet azzal a kéréssel, hogy majd hozzon szép karácsonyfát.

Kicsit félünk, hogy ez a dolog hogyan fog alakulni nála, amikor a karácsony valódi forgatókönyvével megismerkedik...

Mindegy. Mindennel akkor nézünk szembe, amikor már előttünk áll.

Különben is általában a valóság felülír minden képzeletet...

Nos, ma reggel apósom előhalászta a levelet, amit Szivárványgyermek az Angyalnak írt múlt héten és nálunk rejtett el.

Nagyapa felolvasta a listát (elég bőséges...    ), de megakadt a szeme egy tételen, amit bár kibetűzni ki tudott, de fogalma nem volt róla, mit jelenthet.

Nem telefonos segítséget választott, hanem a közönség segítségét kérte és valamennyiünknek megmutatta a kijelölt részt.

Nos, mit kerteljek, nekünk sem volt lövésünk a dologhoz... - hiába, mi is öregszünk...

Nagy tanakodás vette kezdetét, majd drága férjem azt javasolta, nagyapa menjen fel a számítógéphez és írja be a "gúgliba" a keresett szót, majd csak kiderül, mit is szeretne az unokája.

Szájbernagyapa pedig ki is deríti.  

melyikkel kezdjem?

Ha ezt a kérdést teszik fel nekem, olyankor én mindig, minden körülmények között kivétel nélkül a rossz hírt szeretném először megtudni.

Nem szeretem, ha lebeg a fejem fölött. Tudjam, kezeljem és legyek túl rajta, ráadásul a jó hír valamennyit enyhíthet a helyzeten.

A mai napom ennek éppen a fordítottja volt. Ezt nem szeretem.

A délelőtt nagyon jól indult, de estére félresiklottak a dolgok.

Amikor arra gondoltam, hogy leülök írni, délelőtt tervezgetem, hogy miként mesélem el a mai nap tanulságát, pozitív kicsengését...

estére ebből csak annyi maradt, hogy összesen annyit írok:

rossz a kedvem, mindenki meneküljön!!!

Aztán arra jutottam, hogy csak morzézni fogok, azt legalább nem bánom meg később, hogy indulatból esett a dolog...

------... .-.-. ---. ...--- -.-.-.-. -.-.-.-.-. .........--- .-.- --- --. --...-- ...- .-.-.-.-.-.-----.-.......

De nem értek a morzéhoz...

Végül egyik verzió sem valósul meg.

Természetesen a tortára hab is került. Ezt azért elmesélem, mert akármilyen rossz is a kedvem kötelességemnek érzem, hogy szóljak mindenkinek, akit csak érint.

Először is idézek STIKE blogjából:

"Aki még esetleg nem tudja: 2010. október 4-től kivonták a forgalomból a Vigantol olaj nagy részét, mivelhogy a pipetta gumijából mérgező anyag oldódik ki! Csakhogy erről épp az érintetteket felejtették el értesíteni!

ma rájöttünk, mitől is olyan izgága a mi perpetuum mobile-nk.

Tuti, hogy nem lombik edénykében "keverte" a dokibácsi, hanem shakerben mixelte.

Csak erre tudunk gondolni...

Amúgy ma kifejezetten idióta napunk volt.

Megszerveztük a nagybevásárlást, ami az egész délelőttöt elvitte, Zádi cseppet sem aludt, de szopizni sem akart. Napok óta nem kapott pufit, de most legalább ebből akartam néhányat belediktálni, ha már a cici nem kell.

Nos, egyet megevett, egyet a pulóvere cipzárjára "épített", egy pedig a nadrágja farzsebére ragasztódott, mint utóbb kiderült.

Most már azt is kétlem, hogy azt az egyet megette...

Szóval fél 1 volt, mire hazaértünk, ami késő az ő ebédjét tekintve, mert délben már eszik általában.

Most viszont elkezdett ordítani, sírt, hogy kenjem a hajamra a paradicsomos csirkét.

Annyira sírt, hogy egyszerűen nem lehetett megetetni.

Azt hittem, hogy az éhség is zavarja, de végül apja karjában elaludt.

Ideges voltam, hogy nem eszik.

Az biztos, hogy a foga rendetlenkedik, mert éjjel is fel- felsír és meg is van neki duzzadva felül az ínye, de nem bújt még mindig ki az a disznó.

Végül aludt egy szűk órát, akkor megint megpróbáltam megetetni, (hasonló siker-telenség) majd szopizott és vissza aludt.

Ez ismétlődött délután háromnegyed 5-ig.

Akkor mosolyogva ébredt, (én megtörtem, likvidáltam a paradicsomos csirkét) és brokkolis krumplit adtam porontyomnak.

Mind a 70g-ot megette, majd - mivel még szépen tátogott, brokkolis pulykát adtam neki. Ebből is eltüntette a 70g-ot, majd vidáman játszani kezdett.

Nem tudom mi lehet, csak a fogacskára fogom.

Míg délután aludt, akkor is fel- felsikított.

Úgy sajnálom!

Még akkor is, ha tudom, hogy ezen mindannyian átestünk.

De mi már túl vagyunk rajta, neki viszont most fáj... 

úgy érzem magam, mint akin átment az úthenger...

Bocsánat, ma nem vagyok megfelelő társaság.

Tulajdonképpen megint rosszul alszik Zádi, tegnap éjjel kettőnk között aludt, lényegesen jobb így, mert érzi a jelenlétünket.

TUDOM, hogy nem jó odaszoktatni, de egyszerűen ösztönösen érzem, hogy meg kell védenem, hogy segítenem kell, hogy jobban érezze magát, hogy át kell ölelnem, simogatnom, szeretgetnem, hogy tudja, számíthat ránk.

Passz.

Most nem is tudok belegondolni abba, hogy lesz, amikor átalhatok egy éjszakát, amikor újra vágyom rá, hogy ne aludjak a tesó miatt és amikor majd nosztalgiázom a gyermekeim esküvőjén, hogy milyen jó is volt, hogy éjjel nem aludt...

Ma brokkolit evett (én nem bírom a szagát sem...).

Igyekeztem nem mutatni neki a viszonyomat a zöld izével, ő pedig lelkesen betermelte a számára kikészített adagot.

Hú mára ennyi, megyek lezuhanyozom és igyekszem alvásperceket lopni... Bocsi...