Amit sosem gondoltam volna:

* Zádi szereti a cukkínit (ezt már kezdem megszokni)

* szereti a sárgarépapürét (mondjuk másodszorra nem ette akkora lendülettel...)

* a zöldbab is nagyon csúszik...

Ma zöldbabos bébiételt kapott a Drágám.

190g egy üveg bébiétel, ebédre megevett belőle úgy 160-170g körül, uzsonnára a maradékot és még 60ml (70-80g) őszibarackos bébiételt is.

Ma végre úgy éreztem rendesen evett.

Igaz, hogy az ebédet háromnegyed 12-kor, az uzsonnát pedig 17h-kor, ami késő, de korábban eddig nem volt hajlandó ételt enni, csak szopizni és ez ma sem volt másképpen...

De ha legalább 17h-kor elfogadja az uzsonnavacsit, akkor már örülök.

Nyilván fürdés után újra szopizott és lassan megint éhen akar majd halni, de így szépen lassan bevezetjük az ételek világába.

A szilva és a lekvárok még nem voltak a terveim között székletsegítés ügyében, mert a családi védőnő (nem a "védőnők gyöngye", hanem másik!) szerint a szilva még korai, a lekvárokban pedig tartósítószer van, ami még nem ajánlatos.

De most nekiállok és utána kutatok ennek a szilva témának, mert HÁTHA...

Egyébként napok óta azon mesterkedik, hogy elenged mindent állás közben. Az eddigi rekord 3 másodperc... a huppanás előtt...

Felmászott az apja párnájára, és mászás közben (egyik lába előrébb csúsztatva a következő "lépésre" ) .

Édesem pár napja nem igényli a ringatást, szopizik és belealszik.

Ma viszont a szopi után még koslatott egy kört az ágyunkban.

Már reggel is az volt az első dolga, hogy az apját kereste (aki már korábban elment dolgozni, mert Zádi ma 8-ig aludt szokásával ellentétben).

Most este pedig, amikor összebújtunk, apa kiment zuhanyozni, így nem volt a pici mellett, amikor hiányolta.

Így aztán megmászta a párnát és a mozgás közben elrabolta az álommanó...

Annyira édes volt, ahogy ott aludt!!!

Kár, hogy nem tudtam lefényképezni. (Nem akartam vakuzni, mert a villogástól felébredt volna és az egész nem ér annyit.)

Ma elég nyűgös napunk volt. A délelőttöt és az ebédet gyakorlatilag végig nyüszögte.

Délután viszont hazaérkezett nagyapa (apósom) és helyre állt a lelki békéje. Mosolygott, kacagott, csikorgott a nagyapjának.

Korábban fürdettük, mert fáradtnak tűnt és egész korán elaludt a drágám.

Ma végre megkönnyebbültünk nagydolgok ügyében (Ő fizikálisan és stresszileg).

Ezen kívül elfogadott késői uzsonnára 50g cukkínis bébiételt, ami hihetetlen teljesítmény (azért a szopi nem maradhatott el utána...)

Így döcögött el a mai nap.

Pár nappal ezelőtt készült egy-két kép az evéséről, ezeket most megmutatom.