ma rájöttünk, mitől is olyan izgága a mi perpetuum mobile-nk.

Tuti, hogy nem lombik edénykében "keverte" a dokibácsi, hanem shakerben mixelte.

Csak erre tudunk gondolni...

Amúgy ma kifejezetten idióta napunk volt.

Megszerveztük a nagybevásárlást, ami az egész délelőttöt elvitte, Zádi cseppet sem aludt, de szopizni sem akart. Napok óta nem kapott pufit, de most legalább ebből akartam néhányat belediktálni, ha már a cici nem kell.

Nos, egyet megevett, egyet a pulóvere cipzárjára "épített", egy pedig a nadrágja farzsebére ragasztódott, mint utóbb kiderült.

Most már azt is kétlem, hogy azt az egyet megette...

Szóval fél 1 volt, mire hazaértünk, ami késő az ő ebédjét tekintve, mert délben már eszik általában.

Most viszont elkezdett ordítani, sírt, hogy kenjem a hajamra a paradicsomos csirkét.

Annyira sírt, hogy egyszerűen nem lehetett megetetni.

Azt hittem, hogy az éhség is zavarja, de végül apja karjában elaludt.

Ideges voltam, hogy nem eszik.

Az biztos, hogy a foga rendetlenkedik, mert éjjel is fel- felsír és meg is van neki duzzadva felül az ínye, de nem bújt még mindig ki az a disznó.

Végül aludt egy szűk órát, akkor megint megpróbáltam megetetni, (hasonló siker-telenség) majd szopizott és vissza aludt.

Ez ismétlődött délután háromnegyed 5-ig.

Akkor mosolyogva ébredt, (én megtörtem, likvidáltam a paradicsomos csirkét) és brokkolis krumplit adtam porontyomnak.

Mind a 70g-ot megette, majd - mivel még szépen tátogott, brokkolis pulykát adtam neki. Ebből is eltüntette a 70g-ot, majd vidáman játszani kezdett.

Nem tudom mi lehet, csak a fogacskára fogom.

Míg délután aludt, akkor is fel- felsikított.

Úgy sajnálom!

Még akkor is, ha tudom, hogy ezen mindannyian átestünk.

De mi már túl vagyunk rajta, neki viszont most fáj...