Csak felfrissülni ültem ide
2010.01.24. 19:20megyek vissza tanulni azonnal. 
De a reggelről még írni szeretnék.
Kezdem azzal, hogy a pár nappal ezelőtti rosszkedvem legközepén rájöttem, hogy most két hétig nem voltunk Istentiszteleten.
Első héten a Párom hajnal helyett vasárnap délelőtt jött haza egy feladat teljesítéséről, a múlt héten pedig disznót vágtak, és pedig "tanultam". (Tanulhattam volna többet is, akkor most nem lennék ilyen szinten ideges... Hiába, mindent az utolsó pillanatban, pedig már hányszor megígértem magamnak, hogy többé ilyet nem csinálok...
Erről ennyit.)
Szóval a megállapítást vegyes érzelmek követték. Lehet, hogy részben ezért érzem magam rosszul a bőrömben - igen, lelki feltöltődést jelentenek ezek az alkalmak - másrészt pedig lelkiismeret furdalás gyötört, hogy mégiscsak el kellett volna mennem. (Igaz, az első alkalommal olyan szinten voltam már ideges a Párom miatt, hogy egyben hazaérjen, hogy nem is aludtam azon az éjszakán, de a disznóvágás vasárnapján mégiscsak... Azzal vigasztaltam magam, hogy Kedvesem jobban szereti, ha együtt megyünk és részben ezért sem menetem egyedül. Ha akarom hiszem, ha nem akarom nem. Jaj ez egyre rosszabbnak tűnik...)
Na mindegy. Férjecskémmel jól megbeszéltük, hogy ezen a vasárnapon mindenképpen elmegyünk Istentiszteletre.
Ilyen formán ma reggel időben felkerekedtünk. Szombat esténként ugyebár nálunk alszanak a Kisnyulak, így reggel találkoztunk is velük.
Szivárványgyermek ránk nézett és megkérdezte: "Istentiszteletre mentek?"
Mondtuk, hogy igen.
Erre Ő: "A jövő héten én is szeretnék menni."
Természetesen megnyugtattuk, hogy velünk jöhet jövő héten, sőt biztosítottam róla, hogy szólok Zoli bácsinak is, hogy jönne.
(Magyarázat: Zoli tud az állapotáról, de azért jobb előre szólni. Kisgyermekes Istentiszteletre pedig nem akarjuk vinni, mert ott a kicsik esetleg sikongatnak, zajonganak, amitől Ő idegessé válhat. Jobb a normál csoportos megoldás, mert az Imaházban amúgy is kevesen vagyunk, inkább idősek jönnek.)
Persze a Kismukinak elmagyaráztuk, hogy ott majd csendben kell maradnia.
A következő feladat az lesz, hogy mit meséljünk el neki a hitről, a vallásról, hogy mikor és milyen formában.
Hogy is lehet egy autistának (asperger szindrómásnak) erről beszélni?
Na mindegy, majd kialakul. Most annak is örültem, hogy kifejezésre juttatta, hogy jönne.
Amúgy Istentiszteleten volt már, amikor az esküvőnk volt tavaly nyáron. Akkor szépen csendben (sőt, kijelenthetem, hogy áhítattal) nézelődött és hallgatott.
A másik jó dolog az volt, hogy az Istentisztelet végén következő közös imádságba Zoli ( a lelkészünk) belevette Aprót is.
Nem konkretizált a többieknek, de úgy meghatározta, hogy tudtuk, hogy rólunk volt szó.
Egy család, aki sok fájdalom után reményként gyermeket kapott...
Imádkozott azért, hogy Apró egészségesen érkezhessen meg közénk...
Köszönöm! Köszönöm!
Nagyon sokat jelentett.
A mai prédikáción felolvasott Bibliai részlet:
"Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, a kik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad."
(Mt. 23:37)
Mert nincsenek véletlenek.
Mert valóban "ellenálltunk" kicsit az elmúlt két hétben... 
De tényleg rosszul éreztük magunkat emiatt.
És most pont erről prédikált???
"Nnnnnamindeggggggy." - Hogy egy számomra kedves embert idézzek.
Megérkezett, de nem az, tehát még majd jön...
2010.01.23. 17:46Igen, délelőtt felhívott a bababolt munkatársa, hogy meghozták Aprójárgányt.
Párom érte is ment, úgyis volt dolga a városban.
Előhozták neki a raktárból, ő meg csak nééézte, nééézte és nem tudta mi nem stimmel.
Aztán rájött - hiszen pont Ő választotta a színt.
Nem narancs-fekete színben hozták, hanem narancs-szürkében, ami éppen csak úgy néz ki, mintha a napon felejtették volna...
Azt mondta, köszönjük, de mi nem ezt rendeltük...
Az eladó kicsit elkámpicsorodott, majd megígérte, hogy csütörtökre megpróbálják beszerezni.
Most erre mit mondjak?
Nem kezdődik túl jól a dolog. Remélem a rossz főpróba zseniális előadáshoz vezet. Mármint babakocsi ügyben.
Köszi a kommenteket!
Nos, én is hallottam róla, hogy a babahordozó nem egészséges a babáknak hosszútávon. Ezzel csak ott vitatkoznék, hogy az anyaméhben a gyermekek eléggé összegubózva növekszenek, nem hiszem, hogy gondot okozna nekik a babahordozó. Persze én sem gondolom, hogy napokig abban kell időznie a Picinek, de egy-két óra nem árthat.
Ráadásul ha Apró már tud ülni, nem is használjuk tovább majd.
Végülis persze igyekszünk megfelelően koordinálni a dolgokat.
Gabó imádta a babahordozót. Volt olyan éjszaka, amikor csak abban tudott megnyugodni - folyamatosan ringatnom kellett.
Persze jöttek a megjegyzések, hogy elkényeztettük, de szerintem, ha egy gyermek el van kényeztetve, akkor elhallgat, ha eléri amit akar.
Márpedig ebben az esetben sem karban, sem rajtunk nem tudott megnyugodni. Mint utóbb kiderült, már a feje fájhatott. Ezért nem tudtuk megnyugtatni...
Na, de most nem ezen gondolkozom.
A babakocsi talán megjön csütörtökre. Ha nem, akkor várunk tovább. Még jó, hogy nem sürgős. (HALLOD APRÓ?!?!?!?)
Azt mondják, a nagy kontrasztok fejlesztően hatnak a babákra.
Van is egy játékgyártó cég, amelyik kifejezetten olyan játékokat készít, amiket fejlesztő pedagógusok ajánlásával állítottak össze.
Annak idején sok ilyet vettünk, ezekkel játszottunk.
- Több féle felület - a tapintás fejlesztésére,
- különböző töltelék, amely markolásra különböző hangot ad (csörög, zörög, sípol)
- vékony szalagok, hogy a finommotorika is fejlődhessen
- a színek, formák és a minták pedig pontos tervezés után megfelelően kontrasztosak, szabályosak és szabálytalanok.
Igen, ha valaki azt gondolja, hogy el vagyok tőlük ájulva, nem téved.
Nem fogok itt reklámozni. A lényeg, hogy létezik.
Amiért pedig ezt most leírtam, az az, hogy a babakocsi fekete színét, nehogy bárki félreértse!!!
Csupán a kontraszt miatt választottuk és mert a többi igen fakó lenne.
Az élénk narancs pedig jól mutat a feketével.
Láttam már gyermekét veszített párt fekete ruhában fekete babakocsit tolni...
Ebből nem kérek.
De azt hiszem erről már írtam.
A fontos, hogy talán megkapjuk majd, amit rendeltünk.
Ma
2010.01.22. 17:16megrendeltük a babakocsit Aprónak.
Nem, nem döntöttük el, hogy gyerekenként járgányt váltunk, de a múltkori "tankkal" jól bevásároltunk.
A boltvezető most, amikor keresgéltünk azt mondta, hogy ne legyenek illúzióink, "egy gyerek, egy kocsi..."
Ekkor felvilágosítottam, hogy nálunk még ez sem működött. És itt nem csupán arra gondolok, hogy egy gyermek kábé 2-2 és fél évig használhatja a magáét, mi pedig ugyebár 17 és fél hónapig "jutottunk".
Nem. Nyomatékosítom ezt annál is inkább, mert ebből a 17 és fél hónapból 2-őt a szervízben töltött a mi kis előző szerzeményünk.
Foszlott a huzat, kitört a kereke, ráadásul a szállítása közben ide-oda pakolt lábzsák rész valahogyan felszívódott.
Szerintem a szervizben van, szerintük nem is adtuk oda... 
Nem is ez a lényeg, mert kideríteni utólag lehetetlen.
A fontos, hogy rendeltünk egyet (még garancia idő alatt) - természetesen kifizettük VOLNA- ha egyáltalán megkapjuk.
De a mai napig nem jött meg, pedig a rendelést nem mondtuk vissza...
2007 nyarán rendeltük meg...
Szóval ezért (is) mondtuk azt, hogy szeretnénk váltani.
Ja, mentségem/mentségünk - ként szolgáljon, hogy a kereke nem azért tört ki a kocsinak, mert raliztunk vele!!!
(Aki tudja, milyen lusta vagyok és hogy utálok futni, az ebben egyetlen percig sem kételkedett...
)
Sima, utcai közlekedést nem bírt a DRÁGA.
Merthogy azért nem 2 fillér volt...
Azzal azért még kiegészítem a történetet, hogy amikor bejuttattuk a kocsit a szervizbe, kaptunk VOLNA cserejárgányt, hogy mégis csak legyen...
HÁT PERSZE!!!
Csakhogy a cserére fenntartott kocsik közül egyet sem lehetett fekvő kocsinak használni, mindegyik sportkocsi volt.
Nos, Gabóca állapotából adódóan sosem ült fel. (Nem volt hozzá ereje. )
Egy olyan gyermeknek, aki pedig nem tud ülni, nem elég erősek a hátizmai ahhoz, hogy megtartsák a gerincet, ilyenformán TILOS ültetni őket. 
De egy áruház nincs arra felkészülve, hogy ha szervizbe visznek egy babakocsit, akkor a gyermek korától függően adódhat úgy, hogy nem sportkocsit kell adniuk cserének???
Nem voltak.
Na mindegy. Elmúlt. Kaptunk kölcsön ismerősöktől egyet, azt használtuk hetekig, amíg a miénket visszakaptuk.
Most pedig nem szeretnénk ilyen helyzetbe kerülni.
Vészhelyzetre ott lesz még a tank - igen, sokszor írtam már, hogy az, mert amúgy óriási.
A pici jól elfér benne, meg minden már is, de az autó csomagtartójába be- és onnan kiemelni igen durva feladat.
Már biztosan említettem, hogy a hátam igen rossz állapotban van.
Serdülőkori hanyag tartás később kóros rossz tartásom miatt is fájdogál, de Gabó majd' másfél éves babahordozóban történő hurcolása sem segített...
Márpedig a fejlesztésekre abban tudtam leginkább vinni.
Az autóban, amíg a városba értünk elaludt, a babakocsit kiszerelni a csomagtartóból kész horror volt, a bébi hordozót nem lehetett rászerelni, abból pedig nem akartam kivenni, hogy felébredjen szegénykém...
Így esett, hogy mindig a babahordozót használtuk, ráadásul állandóan jobb oldalon cipeltem.
Következmény: durva csomók a hátamban, amiket egy masszőr sem mert még kezelésbe venni, mert azt mondta, hogy ha "belenyúl", összerándulok a fájdalomtól és újabb izomgörcsök keletkeznek.
Hát, ezzel nem lettem kisegítve.
Azt olvastam, hogy kismamákat nem szabad masszírozni, mert megindulhat a szülés.
Van ugyan olyan ismerősöm, aki az egész pocakosság alatt masszíroztatott és semmi baj nem lett, de én a "jobb félni" alapelv szerint élek.
Így tehát Drágám teljes mértékig egyetértett azzal, hogy azt kértem, ha lesz következő babakocsink, olyan legyen, amibe rögzíthető a babahordozó.
Szóval sokat, nagyon sokat keresgéltünk, mert nemhogy több száz, de százezer forintunk sem lenne erre az akcióra.
Végül találtunk egyet, ami árban és tudásban is megfelel.
A Férjem átnézte szerkezetileg, kipróbálta, hogy átfordítható-e a tolókar (ez azért fontos, hogy ne kelljen a picit nappal szembe tolni, ha egy mód van rá), rá- és lecsatolta a babahordozót, végigmérte és megfelelőnek találta.
A színét is kiválasztotta. Nekem is tetszik.
Így tehát ma bementünk megrendelni.
Úgy tudtuk, hogy a keddig megérkező megrendeléseket azon hét csütörtökig hozzák meg, de az eladó azt mondta, hogy mivel van több megrendelésük, így lehet, hogy már holnapra megérkezik.
Ezen jól meglepődtünk. - Nem sürgős még.
(HALLOD, APRÓ?!?!?!?)
De azért örülni fogok.
Érdekes, hogy emiatt nem volt bennem halogatási kényszer.
Talán, mert nem láttam benne Gabót.
Azért az Ő kocsiját nem nézegetem naponta...
Na mindegy. Nem rontom el a saját kedvem.
Most éppen lelkesedem!!!
Szép lesz.
Jó lesz.
Praktikus lesz.
Apró szeretni fogja.
Én pedig bírok majd vele!
Mert eldöntöttem!
