Kánikula a köbön!!!
2010.06.13. 22:34Gondolom ezzel nem írok senkinek újdonságot...
Igyekszünk kijátszani a hőmérsékletet és reggel, vagy késő délután/este elmenni itthonról. Napközben a szoba "hűvösében" lehúzott redőnyöknél létezünk.
Ma reggel Istentiszteletre mentünk, ahol Zádikám úgy döntött, Ő már nagyfiú és szeretne szépen ülni az ölemben. Nem volt hajlandó hátra dőlni, hiába erőltettem.
Attól félek, hogy a hasizma elég erős már, hogy felhúzza magát, de a hátizma még nem, így ártok vele, ha hagyom neki.
Nem szeretném, ha emiatt gerincferdülése lenne...
Nos, paramami félre!
Egyre többet kacag, ha valami tetszik neki, göndöröket nevet. Lassan játszik a hangjával. Láthatóan élvezi.
Ezen kívül a legfőbb tevékenysége a Világ megismerése. Este felküzdötte rám magát. Meg akart kóstolni.
Befalta a pocakom .
Minden nap rácsodálkozunk, milyen nyugodt, víg kedélyű kisember.
Hálát adok érte a Teremtőnek!!!
Drágám készített új képeket, majd holnap (ha minden jól megy) felteszem.
Addig is várjuk az enyhülést.
Egy korábbi kép, mert szerintem ezt még nem mutattam. Akkor készült, amikor a forgós képek. Ez is a szexi kombi... ;)
Forró
2010.06.12. 23:33Nagyon meleg napunk volt.
Egész nap ki sem dugtuk az orrunkat a viszonylag hűvös házból, csak este 6 után "sétáltunk" keveset Zádival.
Ez úgy történt, hogy raliztunk - időnként porontyom csak úgy hajlandó a babakocsiban létezni, hogy fűben (értsd földkupacokon) tologatom. Az intenzív rázkódástól aztán elalszik. No, ma este is ez történt.
Annak, hogy raliztunk több praktikus oka is volt:
1: hiába vittem ki pokrócot, hogy arra telepszünk és mocoroghat kedvére, az első pillanatban megtámadott egy hangya, megcsípett, ami szerencsésen fel is dagadt szépen piros színben pompázva. Ennek Zádit nem akartam kitenni (panelliba picsog).
2: Zádikám a mai napon tökéletesre fejlesztette a (bocsi, de így hívják) féregmozgással kombinált kismalac/fóka üzemmódot.
Ez úgy néz ki, hogy első mozzanatként felpúpozza a popóját. Másodikban a lábacskáival (hol páros lábbal, hol váltott lábbal) eltolja magát előre. A fejét eközben nem emeli fel, innen a kismalac, nagyjából ő is úgy túrja a földet helyettesítő takarót. A kezei pedig a teste mellett hátul pihennek legtöbbször, innen a fókázás.
Egészen sokat tud így haladni. Jobb pillanataiban a fejét felemeli éppen a kellő pillanatban, így nincs (de tényleg nincs!!!) lehorzsolódva az orra, időnként pedig a kezeivel is koordinál, ez már emlékeztet valami kúszás/mászás féle haladásra.
Namármost: ahogyan ezt a nappaliban szépen begyakorolta, a babakocsiban egyetlen pillanat alatt bemutatta. Még jó, hogy a babakocsi vége (a fejénél) zárt, így nem lőtt ki belőle.
Azt nem meséltem még, hogy hanyatt fekve is nekilátott a helyváltoztatásnak.
Megtámasztja a sarkait, kinyomja magát, felemeli a popsiját, eltolja a felsőtestét. Köszi.
Ettől kezdve a babakocsiban sem maradhat egyetlen pillanatra sem úgy, hogy nem koncentrálok rá teljes figyelemmel, mert kiszáguld belőle. Vagy a másik megoldás, hogy bekötöm. De az nem vonz túlságosan egyikünket sem...
Így aztán (visszatérve a 2. pontra) jobbnak láttam ralival minél hamarabb elaltatni, hogy ne akarjon kiugrani a babakocsiból.
3: rengeteg a szúnyog (ezen a ralival sem segíthettem, de meg kellett jegyeznem a történet teljessége érdekében). A vérszívók elleni küzdelmemet úgy kell elképzelni, mint az osztrákok susztertáncát, aminek keretein belül a lábaikat megfelelő ütemben, megfelelő helyeken kitartóan csapkodják - olvasó nem röhög, hanem együtt érez!!!
Lehet, hogy lassanként ki kell tolnunk a fürdetési időt, hogy Zádi levegőzhessen kicsit hőguta veszély nélkül...
Nehéz manőver lesz, mert ha fél 8 körül még semmi jelét nem érzékeli annak, hogy pancsihoz készülődnénk, nyöszörögni kezd, mert attól fél, hogy elloptuk a fürdővizét - kleptomán szülők! Fujjjjjjj!
Most mennem kell, mert a meleg miatt sokszor felkel inni. Most van a sokszor egyik alkalma.
Alakul
2010.06.12. 22:57Annak idején (még nem voltunk házasok), mikor először hallottam erről, viccnek gondoltam...
...aztán fenyegetésnek...
...aztán veszélyesnek a kapcsolatunkra nézve...
...majd tudtam, hogy nehéz lesz...
...utána lehetetlennek tűnt...
...azután hihetetlennek...
...utólag felejteni akartam.
--- o ---
Most levert a víz, amikor újra felvetődött, de azt tudtam, csak együtt, máshogyan nem.
Titkolni akartam ösztönösen az ötletet, de végül megosztottam vele.
Beszéltünk róla. Bele sem mertem gondolni.
Magamat lassan meggyőztem, de őt nem tudtam.
Abban maradtunk, hogy egyelőre NEM. Később még beszélünk róla.
Jöttek a jelek, hogy így kell tennünk, de nem akartuk érteni.
Én már feladtam a meggyőzést. A probléma azonban egyre jobban körvonalazódott.
Ma jutottunk el odáig, hogy lássuk, máshogy nem fog menni.
Még nem tudtunk leülni véglegesíteni az álláspontot, lehet, hogy mostanában nem is fogjuk, de ma, most itt ülve úgy látom, vállalni kell.
Ma ő is így érezte.
Az itteni eddigi áll szemben az ottani és itteni majdanival. Jobban nem tudom elmagyarázni.
A lényeg, hogy együtt.
Más nem számít.
Különben nem megy.
Közelítsük meg máshogy: csak együtt megy!!!
Nem akarok ma írni!!!
2010.06.10. 20:05Zádi jól van, napról napra ügyesebb.
Gyönyörű, imádom, imádjuk.
Már nem csak hasról hátra, hanem hason a saját tengelye körül is forog. Mindenképpen ülni és kúszni-mászni akar.
Azt pedig, ha a felnőttek elbeszélnek egymás mellett, megbántják egymást butaságokkal, időhiány és túlterheltség okozta fáradtságukban feszültséget generálnak a kisember mellett nem tudom, vagy inkább nem akarom másként jellemezni, mint BÁBELI ZŰRZAVAR.
Vannak gondok de ez nem az a hely...
Mert véletlenek márpedig nincsenek!!!
2010.06.09. 22:23
Mózes I.
Teremtés könyve 9-17.
<>9<>"Íme, szövetséget kötök veletek és utódaitokkal, 10<>és minden élőlénnyel, amely veletek van, a madarakkal, a lábasjószággal és a mező minden vadjával, amely kijött a bárkából, s a föld minden állatával. 11<>Szövetséget kötök veletek, hogy nem pusztul el többé minden test az özönvíz által, s nem lesz többé vízözön, amely elpusztítja a földet." 12<>Azután Isten azt mondta: "Ez lesz a jele annak a szövetségnek, amelyet megkötök velem és veletek, és minden élőlénnyel, amely veletek van, örök időkre: 13<>szivárványomat a felhőkbe helyezem, s az lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között. 14<>Amikor ugyanis felhőkbe borítom az eget, feltűnik a felhőkben szivárványom, 15<>és megemlékezem szövetségemről, amelyet veletek kötöttem, és az összes testet éltető élő lélekkel kötöttem, s nem lesz többé özönvíz, hogy eltöröljön minden testet. 16<>A felhőkben lesz tehát a szivárvány, s én látni fogom, és megemlékezem arról az örök szövetségről, amely Isten között és a földön lévő minden testet éltető lélek között létrejött." 17<>Majd azt mondta Isten Noénak: "Ez lesz a jele annak a szövetségnek, amelyet közöttem és a földön levő minden test között szereztem."