Annak idején (még nem voltunk házasok), mikor először hallottam erről, viccnek gondoltam...

...aztán fenyegetésnek...

...aztán veszélyesnek a kapcsolatunkra nézve...

...majd tudtam, hogy nehéz lesz...

...utána lehetetlennek tűnt...

...azután hihetetlennek...

...utólag felejteni akartam.

--- o ---

Most levert a víz, amikor újra felvetődött, de azt tudtam, csak együtt, máshogyan nem.

Titkolni akartam ösztönösen az ötletet, de végül megosztottam vele.

Beszéltünk róla. Bele sem mertem gondolni.

Magamat lassan meggyőztem, de őt nem tudtam.

Abban maradtunk, hogy egyelőre NEM. Később még beszélünk róla.

Jöttek a jelek, hogy így kell tennünk, de nem akartuk érteni.

Én már feladtam a meggyőzést. A probléma azonban egyre jobban körvonalazódott.

Ma jutottunk el odáig, hogy lássuk, máshogy nem fog menni.

Még nem tudtunk leülni véglegesíteni az álláspontot, lehet, hogy mostanában nem is fogjuk, de ma, most itt ülve úgy látom, vállalni kell.

Ma ő is így érezte.

Az itteni eddigi áll szemben az ottani és itteni majdanival. Jobban nem tudom elmagyarázni.

A lényeg, hogy együtt.

Más nem számít.

Különben nem megy.

Közelítsük meg máshogy: csak együtt megy!!!