Gondolom ezzel nem írok senkinek újdonságot...

Igyekszünk kijátszani a hőmérsékletet és reggel, vagy késő délután/este elmenni itthonról. Napközben a szoba "hűvösében" lehúzott redőnyöknél létezünk.

Ma reggel Istentiszteletre mentünk, ahol Zádikám úgy döntött, Ő már nagyfiú és szeretne szépen ülni az ölemben. Nem volt hajlandó hátra dőlni, hiába erőltettem.

Attól félek, hogy a hasizma elég erős már, hogy felhúzza magát, de a hátizma még nem, így ártok vele, ha hagyom neki.

Nem szeretném, ha emiatt gerincferdülése lenne...

Nos, paramami félre!

Egyre többet kacag, ha valami tetszik neki, göndöröket nevet. Lassan játszik a hangjával. Láthatóan élvezi.

Ezen kívül a legfőbb tevékenysége a Világ megismerése. Este felküzdötte rám magát. Meg akart kóstolni.

Befalta a pocakom .

Minden nap rácsodálkozunk, milyen nyugodt, víg kedélyű kisember.

Hálát adok érte a Teremtőnek!!!

Drágám készített új képeket, majd holnap (ha minden jól megy) felteszem.

Addig is várjuk az enyhülést.