mégis igaz.

Egy 3 hónapos kisembernek lehet személyi igazolványt igényelni!!!

Mivel van egy halovány reményünk, hogy idén nyáron kijutunk Erdélybe, végig kellett gondolnunk a hivatalos papírokat.

Nyuszi derítette ki, hogy ugyebár a felnőttek mehetnek személyi igazolvánnyal, a gyerekeknek pedig, ha útlevelet csináltatunk 2.500 Ft, de ingyenesen személyit lehet igényelni nekik és így egyszerűbb.

Még a múlt héten kért időponto(ka)t, így ma délelőtt megjelentünk az összes gyermekünkkel (ráadásként Ő még egy vendég kislányt is hozott) az okmányirodában, hogy megcsináltassuk a papírokat.

Viccesen néztünk ki, ne is mondjam.

Zádiról csudi édes kép készült (egyelőre nem tudom beszkennelni...), remélem a kártyán felismerhető lesz.

Bááár, ha minden igaz, 3 évre adják. Kíváncsi lennék, majd 3 évesen, mennyire fog a 3 hónapos önmagára hasonlítani...

Hivatal után keresztelő ruha intézőben voltunk.

Lenvászon ruhát kerestem már rééégen Zádinak. Persze sehol nem lehet kapni (legalábbis én nem találtam).

Gabó a keresztelőjén szintén lenvászon (de készen a TESCOBAN kapható) ruhában volt. Este elrohantunk keresni valami megfelelőre hasonlító öltözetet, amikor Tibor közölte, hogy másnap érkezik keresztelni...

Tehát mindenképpen lenvásznat kerestem.

Van Kaposváron egy Székely ház, ahol (mint kiderült) vesznek fel megrendelést ilyen ruhácskákra.

Nem félreérteni!!! Nem "magyarkodunk"!

A párom valóban székely, én mindig is tisztelettel viseltettem az ottani szinte zárványosodott (koncentráltabb) hagyományőrzésük iránt.

Már 12-13 éves koromtól mindig azon dolgoztam, hogy legyen hímzett fehér blúzom, szerettem a népiesebb jellegű ruhákat.

Most ez jobban divatba jött, ez engem csak addig érdekel, hogy már nem néznek rám furcsán miatta...

Nagyon remélem, hogy szép lesz. Jó hosszan beszéltük, mi hogyan legyen.

Nagyon várom, hogy láthassam, hogy ráadhassam Zádira.

Hazatérés után Nyúllal főzőcskéztünk és játszottunk a kisnyulakkal. Feltöltődöm ezeken a napokon.

Már csak egy gondom van (persze mindig kell valaminek lennie ) szeretnék már egy keveset, illetve a jelenleginél kicsit többet aludni...

DE:

- Zádit nem viheti el senki a közelemből, hogy megetesse valami tápszerrel, vagy fagyasztott anyatejcsivel!!!

- Én magam sem fogom tápszerezni, hogy többet aludjon.

- Mellette akarok lenni, ha rosszat álmodik, fáj valamilye, anyahiánya van.

Következésképpen: pár évig most nem nagyon számíthatok több alvásra.

Mikor pedig Zádi már hagyna, (ha a Jóisten megsegít) újra kezdhetem az éjszakázást Öcsihugival.

ÁMEN!!!

Tényleg nem több? És tényleg nem kevesebb?

Nekem valahogy úgy tűnik, hogy ez naponta változik.

Ma például nagyon gyorsan elszaladt az idő.

Reggel nehezen ébredtem, mert Zádi az éjjel sokszor felsírt. Lehetett tudni, hogy nem éhes, hanem valami baja van.

Van egyismerősöm, akinek alighanem igaza lesz és ez fogas kérdés most a fiamnál.

Nehéz elhinni, mert csak 3 hónapos. De az is elképzelhető, hogy még mindig mocorognak a fogcsírák és hosszútávra kell ilyen módon berendezkedni (akkor bekapcsolom az alvajáró üzemmódot...)

Tehát reggel csak összeszedtük magunkat, majd a reggeli találkozóból délelőttibe csúszva átmentünk Nyúlékhoz a gyerekekkel kézműveskedni. 3 fiúból 2-nek nem volt iskola, ráadásként egy tündéri vendégkislány is várt, így jóóóó sok cuccot odapakoltam, Nyúl is előszedte a kreatív dobozait és színeztünk, vágtunk, ragasztottunk, díszítettünk, zsugorfóliáztunk, üvegfestettünk, hajtottunk, tettünk-vettünk.

El is ment a délelőtt, meg a délutánból egy rész.

Hazajöttünk, itthon ügyeket intéztem (telefonálgattam) Illetőnek segítve, majd nekiláttam vasalni.

A fiúk időben feljöttek a fürde(t)ni, Zádi dührohamot kapott, mire jöttem utánuk.

Lassan megnyugtattam, el is aludt, azóta megvacsoráztam és itt hervadozok a gép előtt és annyi elgépelést vétek, mint talán még soha.

Holnap is sűrű napunk lesz. Ha összeszedtem magam, majd jelentkezem.