Hónapokkal ezelőtt Gabónál szórólapot találtunk az "ágyán".

Jehova tanúi szerettek volna hozzánk szólni.

Ugyan megpróbálom észben tartani a "ne ítélj, hogy ne ítéltess" tanítást, nem sokszor sikerül. Most nem fogom ecsetelni a véleményem. Hisznek valamiben, én is hiszek - valami másban, vagy legalábbis máshogyan.

A lényeg, hogy sírra soha nem tennék szórólapot, még akkor sem, ha sírköves lennék. Egyszerűen nem oda való.

Szerettem volna azt hinni, hogy csak a szél fújta oda. Levettük és nem törődtünk vele.

Tegnap viszont, amikor vizet cseréltem a vázákban Gabónál egy levelet találtam az egyikben. Rendesen feladóval ellátva a családom számára.

Kaptunk már levelet ott - E többször is hagyott Gabónak kedves gondolatokat, amiknek nagyon örültünk. Szóval ettől cseppet sem idegenkedem. Van egy néni, aki aznap, amikor picikémet búcsúztattuk szintén ott volt a temetőben és látta... Ő mindig odamegy hozzá egy picikét, pedig nem is ismer bennünket.

Dt is küldött már meglepit Gabónak. Szóval meghatódva vettem ki a zacskóba csomagolt levelet.

A temetőben nem olvastam el, hiszen Gabóhoz mentünk, vele foglalkoztunk. De amikor kijöttünk, az autóban elolvastam.

Egy hölgy írt nekünk, leírta a saját fájdalmát édesapja elvesztése miatt és hogy osztozik a mi bánatunkban. Vigasztalásul egy Bibliai történetet írt le, melyben azt mutatja meg, hogy Jehova csodát téve felélesztett egy gyermeket.

Kedves levél, jó szándékkal írta a hölgy, ebben biztos vagyok. Azzal zárta a sorait, hogy amennyiben többet szeretnénk megtudni Jehováról, keressük meg levélben.

Tulajdonképpen nem tolakodó, de... 

...Én is írtam már levelet, amit síron hagytam sok évvel ezelőtt... Ismertem, szerettem akinek írtam a levelet...

A kérdés csak az, vajon ugyanaz a valaki hagyta-e ott anno a szórólapot is, aki ezt a levelet írta és ez valami térítő hadjárat része lenne-e, mert akkor rossz helyen kopogtat az illető.

Gondolkozom, hogy írjak-e neki egy köszönő képeslapot azzal, hogy nagyon kedves, de mi vallásukat gyakorló reformátusok vagyunk...