"Itt állunk, élünk. Mögöttünk elsüppedt évek, elvontságokká csupaszodott idők, villámok, homály, fogságban megcsillanó fénypont, segítő emberi arc, váratlan perce a szeretetnek, csalódások ecetes itala, makacs bánat ütései, hosszú, nehéz böjtje jóságnak, hangot némító tapasztalat, könnyek, halottak kísérő árnyai, törött oszlopok, alaktalan halommá rontott tervek, álmok, vágyak. Múltunk rommező, háború dúlta városunkat, tűzvész a tetőket, fosztogatók túrták fel házunkat, és mi magunk is hányszor pusztítottuk időnket s egymást, kivágtunk fácskát, kitéptünk virágot. De maradtunk, voltunk. Összetartozunk örökre külön-külön és együtt, egymásba kapaszkodó testek és lelkek. Hagyjuk el, Kedvesem, fájdalmainkat, őrizz minket, mint eddig és bocsáss meg. Nézd, az ablakokból nekünk integetnek és kiáltoznak szeretteink, intsünk vissza nekik. Rakjuk le nehéz batyuinkat, ne félj a körülöttünk sűrűsödő éjszakától, karolj erősen belém, engem még bír a lábam, maradt elég erőm. Látod, arra visz utunk, az út a folyóhoz." tudta, tudja és tudni fogja, hogy SZERETED!!!