Próbálok jelentkezni - nagyjából rendszeresen - de nem tudom hogy fog sikerülni.
A fáradtság az egy dolog.
De az, hogy nyekereg szegénykém - szinte folyamatosan, az tényleg kimerítő lelkileg.
Kicsikém ma valószínűleg frontot érezhet, de szinte végig karban volt.
Tudom, hogy néhány ember szerint ez veszélyes, mert "elrontjuk", de ezt már itt részleteztem.
Nem gondolom, hogy ezzel lehet valakit elkapatni.
Édes Kincsem ha rosszul érzi magát akkor rosszul érzi magát.
Ezen csak osztozni tudunk vele, ha legalább szeretgetjük.
Igen, a nagyszülők segítenek, de úgy nem lehet pihenni, ha közben hallom a másik szobából, hogy sír. 
Bár ma végülis tudtunk kicsit pihenni napközben egy szopitól másik szopiig, mert nagymama megvarázsolta.
De azóta is cincogás van.
Most pedig mennem kell, hogy gyorsan lezuhanyozzak és jöjjek is vissza...
Szóval jelentkezem, de nem biztos, hogy minden nap.
De azért megpróbálom majd.
Tényleg!!!
