Egy kis "tudomány" következik:

A Wikipédiából:

A róka a ragadozók (Carnivora) rendjén belül a kutyafélék (Canidae) családjában a rövid lábú rókák (Vulpini) nemzetség névadó neme. Rókának Magyarországon többnyire a vörös rókát (Vulpes vulpes) hívják.

A Vulpes nembe a következő fajok tartoznak:

Indiai róka vagy bengál róka (Vulpes bengalensis)

Afgán róka (Vulpes cana)

Ezüsthátú róka (Vulpes chama)

Pusztai róka (Vulpes corsac)

Tibeti róka (Vulpes ferrilata)

Sarki róka (Vulpes lagopus)

Fakóróka (Vulpes pallida)

Homoki róka (Vulpes rueppellii)

Kitróka (Vulpes macrotis)

Prériróka (Vulpes velox)

Vörös róka (Vulpes vulpes)

Sivatagi róka (Vulpes zerda)

Tudományosan NEM megalapozva, de tapasztalati úton bizonyítottan a fentieket a következőkkel tudom kiegészíteni:

A rókákat viselkedésük alapján az alábbi csoportokba sorolhatjuk:

Vannak kismama kerülők (Szerencse maximus), a ritkán benézők (Elvisel célértus), a rendszeres látogatók (Nehezen viselhetus), és az állandóra beköltözők (Albérlő horribilis).

Az utolsó három alcsoportot tovább lehet osztályozni: kínzó (Lőjenek le), nehezen abbahagyható (Levegőőőt) és teljesen kimerítő (Defibrillátor maximus)

A pocakosságom elején - naivan - megpróbáltam minden fajtájukat elkerülni.

Később elüldözni, de ez sem járt sikerrel.

Ezután meg akartam szelídíteni - nem is tudom honnan jutott eszembe.

A végén a küzdelmet feladva éppen csak túl akartam élni a találkozásokat.

Működött is a dolog ideig-óráig, ám tegnap éjjel valami csúnya véletlen folytán egy szép kis "keverékkel" találkoztam. Ha kutya lenne korcsnak csúfolnánk.

Veszett lehetett, mert nem csak kerülgetett és bosszantott, mint a társai, hanem minden átmenet nélkül belém mart.

A következményekből ítélve analizáltam milyen keverék lehetett:

volt benne kínzó (Lőjjenek le), nehezen abbahagyható (Levegőőőt) és teljesen kimerítő (Defibrillátor maximus) fajtából.

Szép kis egyveleg egyetlen példányban...

A domináns vonal a teljesen kimerítő (Defibrillátor maximus) vérvonalból adódott, így már reszkettem a végén.

Következésképp egész nap szédelegtem, birkóztam a savammal, de nem nyertem meg a háborút, csupán a csatákat vívtam folyamatosan.

Remélem nem volt mégsem veszett a példány. Holnap mindenesetre megyek Kedvesdokihoz, majd megkérdezem a véleményét.

Van ugyan védőoltásom, de az adagolását önkényesen nem mertem megváltoztatni. Holnap mindenesetre kikérdezem az orvost.

A jó hír, hogy kaptunk babakádat.

Kék, szép, praktikus, még állványa is van.

Az előző babakádunk ugyanis eltört. Ennek beszerzése eddig még hátra volt.

De ma ezt is kipipáltuk...

Most pedig itt ülök a gépnél, másodszor estem neki az írásnak.

Miközben gépelek, folyamatosan tömöm magamba a pattogatott kukoricát, most ez tart életben.

Holnap vizsgálat és UH, újra látom Aprót!!!

Kiderül mekkorát nőtt, mióta híreket kaptunk róla.