Ma bejelentették, hogy teljes látogatási tilalom lép életbe a kórházunkban.

Elővigyázatosságból.

Nyúl bármikor szülhet, I barátnőm is.

Nem egyszerű a helyzet.

Ugyan az újságok azzal bíztatják a közvéleményt, hogy az apás szülés megoldható, de azért mégis...

Tudom, hogy nekem mennyit jelentett annak idején, hogy a Párom csak úgy beszaladt egy puszira, hozott anyósom féle leveseket, vagy ami éppen kellett.

Rengeteget számít.

Most nem irigylem a "bármikorszülhet" állapotúakat.

Az óvatosságot értem, csak hát...

Na mindegy.

UH-ra csak két és fél hét múlva kell mennem.

Hogy Apróapu bejöhet-e velünk, majd még kiderül.

Még ez a kép sem az igazi, de csak ezeket találtam a neten...

(A családban használatos nevét jobbérzésű olvasókra való tekintettel csak élőszóban füttyjelekkel kisérve.)

Hozzávalók:

* 5 dkg élesztő

* 1 kávéskanál cukor

* 3 dl tej

* 50 dkg liszt

* 0,5 dl olaj

* 3-4 főtt krumpli

* 2 kávéskanál só

* 6 pár virsli (nekem ez a mennyiség kevés arányában, így 10 párral szoktam számolni)

* 1 tojás a kenéshez

* (a recept nem írja, de én reszelt sajtot szoktam szórni a tetejére, mert csak)

A krumplit én hajában szoktam főzni ehhez, jó puhára. Ha kihült (ha van ideje) összetöröm és hozzáteszem a liszthez, amibe előzőleg belekevertem a sót is. A cukros tejet kicsit megmelegítem, majd beleaprítom az élesztőt. Ha az élesztő "feljött", a krumplis-lisztes-sós tálba öntöm, hozzáadom még az olajat is.

Ezt szépen megkeverem, majd félre teszem, hogy megkeljen.

(Tegnap ez kicsit túl jól sikerült. Két adag tésztát készítettem, kb negyed óra volt a két tál bekeverése között. Feltettem őket a cserépkályha tetejére, amibe Férjecském jó szándékkal újra begyújtott. Az első adag tészta csak szépen megkelt, de mire a másodikhoz értem volna, már azt láttam, hogy szökik. A cserépkályha oldalán indult maratoni távra...)

Ha a tészta megkelt, jól összegyúrom, kinyújtom és csíkokra vágom. A virsliket elnegyedelem (így lesznek kis falatkák), majd egyenként beletekerem a tésztába úgy, hogy a végei szabadon maradjanak.

(A tegnapi képen egyben hagyott virslik voltak, mert jobb képeket nem találtam.)

Kísérletezéseim során arra jutottam, hogy az előzőleg felmelegített sütőben 180 fokon sütöm, hogy mennyi ideig, az attól függ, milyen a "megrendelés", mennyire legyen piros.

Kb 15-20 perc alatt sül meg.

A recept szerint ketchup és/vagy mustár jár hozzá tálalásnál.

(Párom ketchuppal (is) eszi, mi többiek általában magában - tegnap a munkahelyemen sem hiányolta mellőle senki a szószokat...)

Az eredeti receptet a "Nagymama receptjei" című könyvben találtam. Már magától kinyílik ezen az oldalon...

A munkahelyi kisfőnököm minden évben Karácsony előtt (én tavaly voltam először ezen) összehívja a régi és új munkatársakat és kevéske étel és ital elfogyasztása mellett beszélgetnek kicsit.

Előző évben meglepetésből megsütöttem az általam igen kedvelt krumplis kelt tésztába csavart apró virsliket.

Szerencsére nagy sikert aratott. Így idén, gondoltam újra viszek nekik.

Megérte!!!

Nagy örömmel  ették, nekem pedig dagadt a májam.

Újra meg kellett állapítanom, hogy a legközelebbi munkatársaimmal nagy szerencsém volt. Kedves, szeretetre méltó emberek.

Az egyéb körülmények azok pedig az egyéb körülmények. De ezeket nem fogom taglalni, mert csak.

Most jó a kedvem.

Jó volt látni őket.

...

Egy újabb levél várt itthon.

Elgondolkodtatott.

A téma a "gyógyító" mondatok.

Igen, ez nagy feladat.

Azt hiszem, számomra a valódi tartalommal kimondott "nem vagy egyedül" volt ami segített.

De ezen még gondolkoznom kell. Sokat.

Ezt levélben kaptam a felhívás után: 

"Kedves Éva!

Elisabeth-Kübler Rossnál olvastam, hogy koncentrációs táborban halálra ítélt gyerekek pillangót véstek a börtönük falába.
Ez az élet egy szebb élet előszobája.
N."

Döbbenet.