A lufik elvitték az üzeneteket... oda...

A pillangónk...

Kornél atya ezt a verset hozta magával:

Edgar Guest: Minden szülőnek

Egy gyermekemet nektek adom némi időre - mondta.

Szeressétek s gyászoljátok, ha a halál visszavonta

Lehet ez rövid öt, hat év, vagy akár huszonhárom,

Míg vissza nem hívom, viseljétek gondját, ezt várom.

Örömöt ad majd, boldoggá tesz, s ha élte rövidre lesz szabva,

Veletek marad majd drága emléke, enyhülést hozva a bajra.

Nem ígérem, hogy hosszan marad, hisz a földről vissza kell térni,

De van néhány dolog odalenn, mit meg kell tanulni néki.

Körülnéztem a nagyvilágban, igaz tanárt kerestem,

S a nagy sokaságban kutakodva végül rátok leltem.

Szeressétek őt, s ne féljetek, munkátok nem veszik kárba;

Ne gyűlöljetek, ha szólítom vissza, e másik világba.

Örömmel hallottam, "Én uram, legyen, mint te akarod!"

A gyermektől kapott örömért vállaljuk a kockázatot.

Gondját viseljük és óvjuk őt, mindaddig, amíg lehet,

S a megismert boldogságért örökre hálával tartozunk neked.

Ha érte jönnek az angyalok, korábban, mint reméltük,

Bátran viseljük a bánatot és valahogy majd megértjük.

Az utolsó pillanatban lettem készen a névre szóló mécsesekkel azoknak, akiknek a családjából sajnos senki nem tudott eljönni.

De készen lettem!

Egy órával a kezdés előtt már ott voltunk, Anyósom és Apósom segített az óriás pillangó előrajzolásában, a mécsesek kirakásában, meggyújtásában.

Lassan megérkeztek az éritettek...

Szépen, csendben.

Akik tavaly már átélték, tudták mit tegyenek, az újaknak segítettek.

Sok régi ismerős, akikről nem is tudtam...

Nyilván nem ezzel kezdi az ember egy ismerkedésnél.

Ott voltak a szüleim, a húgom, több barátunk (Viki! Köszönöm a segítséget ezúton is!!!).

Valahogy támogattuk egymást.

Jól esik az a tudat, hogy ma este úgy fekhetek le, hogy tettem valamit Gabóért.

Köszönöm ezt az estét Istenem!!!

"Van úgy, hogy az embernek nincs elég köve..."
(Forrest Gump)

Folytassam?

Van türelmem, hiszen tudom, hogy a robbanásig feszült idegeim csak a hormonoknak tudhatók be.

Van türelmem, mert a feszültség, ami körülvesz, tőlünk sajnos független, egyelőre megoldhatatlan.

Van türelmem, mert szeretem, mert támasza vagyok (akarok lenni).

Reggel rókát kergetek, egész nap émelygek, alig tudok enni.

Megértő vagyok, mert tudom, hogy alighanem az éhség is hozzájárul, hogy nem igazán kerek a Világ.

Estére aztán váratlan helyről sebet szerezve, már nincs elég türelmem, ám még tartom magam.

De végül, egy apróságon elcsúszik az egész napos erőlködés, hogy normális mederben tartsam a dolgokat.

A Fiúk (kisnyulak) édes meglepetést készítettek holnapra, készülnek, hogy magukkal hozzák.

Szinte örülnöm is kellene.

De most nem megy.

Holnapra ki kell fújnom magamból ezeket, mert nem árnyékolhatja be semmi az estét!!!

Látod...

már a vasárnap estére.

Több, mint 200 pillangót kivágtam papírból, szép színeseket.

Fellépők lebeszélve, mikrofonrendelés leadva, mécsesek, léggömbök megrendelve, műsorvezető szövege elküldve.

Holnap még pontos forgatókönyv készítés és... a meglepetés...

Nagyon dolgozom rajta.

Remélem jó lesz.

Most hagytam abba (függesztettem fel) a munkát, holnap még folytatom.

Szeretném, ha vasárnapra már csak a ráhangolódás maradna.

Úgyis lesz dolgom a helyszínen is, de az már más...

Jaj tényleg remélem, hogy örömet tudok okozni.

Ez most brutálisan hangzik, mert ott aztán sok féle érzelem elő fog jönni, de az öröm, az nem hiszem.

De mégis.

Talán azok, akiknek szól, majd érzik, mekkora szeretettel gondoltam rájuk, amíg készítettem.

No, abba is hagyom, és lefekszem gyorsan, mert holnap is sok dolgom lesz.

Gabócám pedig Csillagtestvéreivel együtt talán mosolyogva nézi az előkészületeket.

Ez nem az én kezem...

:)

- nem kellett volna forrón ennem tegnap a pogácsát,

- vagy meg kellett volna állnom, én nem teletömni magam,

- vagy az ananászkonzerv veszett össze a pogácsával,

- esetleg a front zavart be,

- de az is lehet, hogy egyszerűen Aprónak nem jött be a tegnap este,

mindenesetre hajnali 1-kor végigleltároztatta velem a vacsorát újra...

Nem taglalom.

Viszont az élmény annyira maradandónak bizonyult, hogy kevés reggeli után nem is mertem ebédelni, csak egy zacskó pattogatott kukoricát pusztítottam el a savam halkítandó.

Vacsorára bátor lettem és az ipari mennyiségben előállított bakonyi szeletből magam is jól laktam.

Az eredmény egyelőre függőben, holnap reggelig eldől Aprónak, vagy nekem lesz igazam...

 ...

Ma nagy dolog is történt. Babaruhákat mostam.

Na nem magunknak!!! Nyúlnak!

Felvállaltam ugyanis, hogy a foltos ruhácskáknak nekiesek különböző folt eltávolító módszerekkel, aztán meglátjuk mi az, ami még menthető...

Jó látni a száradó mini darabokat, de folyamatosan mondogattam magamnak, hogy ezek még Nyúlnak kellenek!!!

Hiába no, para van.

Egyelőre magunkat nem készítem.

Ráérünk még.

Gabóval folyton előre szaladtam ruha-, játékvásárlás, tervezgetés terén.

Ezt most nem akarom.

Majd ha itt lesz az ideje.