2009. december 13-án vasárnap este 19h-kor már második alkalommal rendezzük meg Kaposváron, a Kossuth téren a Csillagtestvérek éjszakáját.

Ez alkalommal gyermeküket vesztett családok gyújthatják meg az emlékezés gyertyáját. Gyermek természetesen nem kizárólag a 18 év alattiakat jelenti, hiszen a szülőnek felnőtt korú gyermeke is gyermek. Nem csak a családtagokat, hanem a barátokat és ismerősöket is szeretettel várjuk remélve, hogy segítséget nyújthat így az ünnepek közeledtével, mert hisszük, hogy együtt mégis könnyebb. A mécseseket pillangó alakban helyezzük el, hiszen a lepke a fájdalommentes halál szimbóluma. Így jelezzük, hogy ha már menni kell, legalább fájdalommentesen búcsúzzanak a lelkek. Hozzon mindenki magával tollat, mert papír lepkéket is szétosztunk, melyeken üzenni lehet a „távol levőknek". Az üzeneteket léggömbök továbbítják majd.

Szeretnénk, ha mindenki eljönne, akit érint, ezért kérem, továbbítsátok az üzenetet!

Köszönöm!

Múlt héten érdeklődés szinten telefonáltam a kórházba, mikorra lenne időpont 4D-s ultrahangra.

Teljes meglepetésemre már hétfőre, azaz MÁRA akadt szabad hely, így be is írattam magunkat és teljes kiscsaládom felsorakozott fél kettőre a váróterembe.

Kedvesdoktor sajnos nem tudott jönni, így (remélem nem bántódik meg) Cseredoki kukkantott Aprónk után.

Először is méricskélt, így kiderült, hogy Apró méretei tökéletesen megfelelnek egy 27 hetes babó méreteinek.

1058g-ra becsülte a gép, aminek hihetetlenül örültünk.

A mozizást már nagyon vártuk.

...

...

...

De Apró máshogy döntött.

Szerettem volna végre saját képet is feltenni Róla, az arcáról, hogy mindannyian ismerkedhessünk, de Kincsem ezt másképpen gondolta.

Nem tudom, hogy meséltem-e már, hogy Gabócánk mindig úgy aludt, hogy az arcát belefúrta a takarójába. Eleinte állandóan attól féltem, hogy megfullad. De aztán rájöttem, hogy édesapja pontosan ugyanígy alszik.

Most pedig Apró bizonyította, hogy nem kell genetikai vizsgálat, mert Apukája és Bátyuskája mintájára Ő is takargat, fúr.

Picikém a méhlepényt választotta bújásához.

A tarkóját láttuk, a kezeit is, pocakot, lábakat, igen - fütyköst és zacsit is.

De azt hiszem mindent azért mégsem akart megmutatni nekünk, mondván maradjon valami izgalom a végére is.

Egy fényképet azért kaptunk, de azt hiszem nem teszem közkinccsé mégsem, mert még a doki is vigyorgott rajta, hogy a méhlepényen keresztül úgy néz ki, mintha egy üveglapnak nyomná a pofiját.

Páromnak volt egy mentora a főiskolán, aki mindig azt ismételgette, hogy nem szabad leselkedni a kulcslyukon, mindig meg kell várni, amíg kinyílik az ajtó...

Lehet, hogy Apró tőle tanult.

Mindenesetre szép lett a napom.

Találkoztam Vikiékkel és Halkszavú barátunkkal, aki a Csillagtestvérek éjszakáján is segíteni fog.

Este, amikor pedig hazaértem, egy könyv várt rám, amit a postás hozott.

Mackós csomagolópapír rejtette, a címe MOMO - semmit sem mondott nekem.

Még sosem hallottam róla.

Kinyitottam, és ezt a pár sort találtam:

"MOMO

avagy furcsa történet

az időtolvajokról s a gyermekről,

aki visszahozta az embereknek

az ellopott időt"

Már most tudom, hogy szívesen fogom olvasni.

Köszönöm ISMERETLEN!

Már (dt)!

Csodálatos Télapó meglepetés!!!

KÖSZÖNÖM KÖSZÖNÖM!!!

nem tudtam belépni a blogol egyetlen általam ismert oldalára sem... :(

Mindenesetre írtam, most ezt fogom bemásolni.

Nos, szóval a blogol bemondta az unalmast.

Csak remélni tudom, hogy a gond átmeneti és nem végleges.

Sajnálnám, ha eltűnne Apró eddigi története.

Amint újra megjeleníthető lesz, lementem szerintem, hogy megmaradjon bármi is történjék.

Tehát most 2009. december 6. 21:55 van. Vasárnap.

Ilyenkor mindig leírom a következő hét történéseit -van az elmúlt hétét, merthogy nem tudom, hogy a könyvem a 27. hét felirat alatt ténylegesen a 27. hetet érti-e, ami a mostani, éppen múlóban lévő hetet jelenti, vagy a 27. betöltött hetet, akkor viszont a következőt.

Így amikor lehet vasárnap írom ki a következőt, így a határon jelenik meg.

Tehát a 27.:

„A kismama:

A nagy súlygyarapodás miatt valószínűleg sokkal fáradékonyabb. A középső harmad vége felé érve felléphetnek az előre haladott terhességre jellemző panaszok.

Mostanra egész rendszeressé válhatnak a fájdalmatlan megkeményedések, kivált járás közben. Ha úgy érzi, hogy segít, viseljen könnyű terheshaskötőt! Tornásszon szorgalmasan! A méhboltozat most a köldök és a szegycsont között félúton van.

A baba:

A szemhéján kialakult hártya ezen a héten kettéválik, és először nyílnak meg a szemhéjak. A babák szeme általában kék, sőt sötétkék, a szem színe csak pár hónapos korban alakul ki. Néha előfordul, hogy az újszülött szeme pár órával születése után megbarnul.

A baba súlya kb. 900g hossza 36 cm."

(Nina Grunfeld: Terhesség hétről hétre)

A nagy súlygyarapodás nálam a kiinduló állapothoz képest még nincs 2,5 kg. (Bár már majdnem!)

Ha viszont úgy számoljuk, hogy az elején 4 kg-ot fogytam, akkor 4+2,5 már 6,5kg!!!

Szerintem ez rendben van.

A keményedések megvannak, Apróval nem tudok úgy sétálni, mint Gabóval tudtam.

Több igényem van a pihenésre is, az egyetlen gond, hogy nem igazán sikerül. Hanyatt már régen nem megy, hason pocakkal sosem aludtam, a bal oldalamon nem igazán szeretek feküdni, mert úgy érzem nyomom a szívemet, így marad a jobb oldal.

Így viszont rövid idő alatt elzsibbad a csípőm, majd a lábam, nehezen kapok levegőt.

Ez nem panasz, csak állapotleírás.

Ma is délután, mikor Középnyúlcsemete 8. szülinapjáról hazajöttünk (igen, őt a Mikulás hozta) lefeküdtem aludni. Előrelátóan a bal oldalamra, hogy majd átfordulok. Ez meg is történt, de egy óra múlva Drágám ébresztett, mert nyöszörögtem.

Kiderült, hogy nehezen vettem a levegőt, összeszorítottam a fogam, teljesen érzéketlenné zsibbadt a lábam a csípőm miatt, így hiába főztem álmomban fini zöldség krémlevest (meg is kívántam), rosszul éreztem magam, ezért nyöszörögtem.

Még jó, hogy a Párom ilyenkor tudja, hogy fel kell keltenie.

Ébredés után kb. 2 perccel már jókedvűen vigyorogtam az egészen.

Szóval vannak jó kis helyzetek.

De azért szeretem. Nagyon.

Jó kis állapot ez minden cikis adalékkal együtt.

Holnapra nagy tervünk van, ha összejön, majd beszámolok.

Remélem mindenhova Szeretetmiki érkezett!