Apa! Kezdődik!

Mikor?

Most!"

Emlékszik valaki erre a förtelmes reklámra?

Nos, nálunk MOST kezdődik szerintem.

Hogy mi?

Hááááát, a tünetek.

- öklendezés bármikor

- álomkór, de rettenetes

(Ülve, sőt állva is képes lennék elaludni.)

Pedig lenne miről írnom.

B:

Napok óta kérdezgeti, mikor szülök másik babát.

Kedden, amikor dokinál voltunk konkrétan megkérdezte dolgozom-e.

SOHA NEM KÉRDEZTE EZT MÉG.

SOHA NEM ÉRDEKELTE DOLGOZOM-E ÉS EGYÁLTALÁN HOL.

Ráadásul ma valaki magától észrevette a pocakom.

Ezek szerint lassan el kell mondani a fiúknak.

Nyúl szerint B nem fogja magától megjegyezni a tényt.

A számot már annál inkább.

Kíváncsi vagyok, de még mindig nem sikerült 2 percet egy szobában töltenem vele.

Na, majd ez is eljön.

Most viszont kicsinyke erőt érzek csak magamban arra, hogy elvánszorogjak zuhanyozni és végre lefeküdjek aludni.

Így el is kell indulnom.

Fáradt vagyok. Aludni akarok.

Jó éjt Mindenkinek!!!