szemészeten, minden rendben, csak összeadódott az allergia, a kifáradt szem és a légkondi áldásos hatása...

De most nem is írok többet. Most is ki van készülve a jobb szemem.

Cseppentek, majd lesz valahogy.

Nem aggódom, csak kellemetlen. 

eltelt pár nap...

De most gyorsan nekiállok.

Szóval:

Szombaton nekiláttam, hogy a tesómnak megígért Holdat megvarrjam. Meg is oldottam a kérdést, pár óra kézi varrás után el is készült. (Annyira csúszós az anyag, hogy nem lehetett géppel varrni.)

Zádikám délutáni alvására időzítettem a dolgot, így amikor felébredt, már a kész figurát látta meg. Felmutattam neki és megkérdeztem tőle, mi ez. Kisebb tesztnek szántam a dolgot, hogy megtudjam, sikerült-e megközelítőleg hasonlatossá tennem a figurát a Holdhoz.

Zádikám meglátta, majd megszólalt:

- Holdacska! De szép! Te varrtad? Anyucika! Megkaphatom? Enyém lehet?

Na???

Ennek ki tudna ellenállni? (Már tudatosan becézgeti azt a felnőttet, akitől szeretne valamit... Mamucika... Nagyapócika... Apucika... Anyucika... Szép kis sor...)

Szóval neki adtam.

Így aztán éjszaka állhattam neki az újabb Holdacskának... Azóta Zádi a Holdacskájával alszik, éjszaka is megkeresi, reggel az az első, hogy megfogja.

Ma napközben is eszébe jutott, hogy én varrtam és újra megköszönte.

Igen, büszke vagyok rá! ... Szeretnivaló kis pocok.

...

Tegnap kicsit motiválgattam, hogy segítsen nekem főzni. Nem volt kedve, mondanom sem kell...

Ekkor kicsit meséltem neki, hogyan is kell főzni.

... Megpucoljuk a hagymát, feldaraboljuk, feltesszük pirulni a husit, majd fűszereket teszünk bele... stb...

Ekkor megkért, hogy "őt is főzzem meg"... Nem, nem kannibálosodtunk el.

Csakhogy a legutóbbi tésztagyúrós közös program óta időnként megmasszírozom, és végig mesélem neki, hogyan is gyúrjuk a tésztát. Mintha a hátán lenne. Ha kér még dögönyözést, akkor azt mondja, leesett a hátáról a tészta, újra kell kezdeni. Ha elég volt, akkor azt mondja, már kész, leveszi a hátáról...

Szóval ez egy játék nálunk.

Most azt kérte, főzzem meg.

Eljátszottam neki, hogy ő a hagyma, megpucolom, felszeletelem, felteszem a tűzre melegedni. Melegedésnél megölelgettem, mert így szoktam reggelente is melengetni. Olyankor összekuporodik az ölemben és "didejeg"...

Szóval melengettem és mondtam, hogy most éppen főzöm.

Valahogy belegondolhatott, hogy ez mégsem lenne jó ötlet, mert egyszer csak megszólalt: "Anya! Visszafőzzél!"

Mit volt mit tenni, "visszafőztem"...

kezdtem a színháznál dolgozni.

Nem lettünk barátok, vagy közeli ismerősök.

De tiszteltem azt a tudást, tehetséget és varázst, amit átadott a színpadon állva. Már akkor, amikor még csak a nézőtérről figyeltem.

Amikor ide kerültem dolgozni, az elsők között volt, aki nyitott felém.

Kedves, alázatos, nagyon intelligens embernek láttam.

Most épült fel egy nagyon komoly betegségből, ahonnan nem mindenkinek van visszaút...

Ma este ő is elindult a minden élők útján...

Gabócám! Vegyétek őt körbe nagy szeretettel, ahogy a családja és a barátai tennék ideát!

A kaposvári Csiky Gergely Színház közleménye

2012. 08. 30. 21:15

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy társulatunk tagja, Karácsony Tamás 2012. augusztus 30-án este elhunyt. A Csiky Gergely Színház Karácsony Tamást saját halottjának tekinti. Emlékét megőrizzük.

vagyok, pedig ez nem szándékos.

Az elmúlt napokban fél 8 volt, mire hazaestem, Zádikámmal próbáltam összebújni, játszani, vacsorázni, ilyesmi.

A teljes kimerültség állapota, és az allergia totálisan kiüt, és csak beesem az ágyba.

Hétfőn orvosnál voltam, nem volt egy jó élmény...

Nem taglalom.

Amatőr módon viselkedtem, nem vittem magammal az előzményeim papírját...

Neki rossz napja volt, az összecsapás pedig... - nem is volt az. Ő beszélt, én meg összecsúsztam, mert rosszul esett, amit és ahogy mondott...

A tegnap is őskáosz volt. Évadkezdés, döcögősdi, majd csak beáll a rendszer!

A hétvégi családi találkozó nagyon jól sikerült, kiderült, hogy Zádi jól karaoke-zik. Bizony! Egész Balatonfenyves hallhatta, amint Züm a mikrofonba énekli, hogy "Dirr-durr dalala..." és, hogy a Republic zenekar dalaihoz is van érzéke...

Majd pótolgatok, ha tudok.

Később utálni fogom magam, amiért ennyire elhanyagoltam az írást, és nem vezettem pontosan a naplót arról, hogy Zádi hogy lett szobatiszta. Vasárnap már a délutáni alváshoz és a hazaútra sem kapott pelust. Bizony, haladunk.

Egy hatalmas fába is vágtam a fejszém közben. Hihetetlen boldogságot okozna, ha sikerülne, de még nem tartok ott, hogy bizakodhatnék.

Elakadtam vele. Blokkol a rengeteg érzelem, amit a mindennapokban igyekszem kordában tartani, hogy megközelítőleg normális mederben folyhassanak a dolgok. Így is vannak félresiklások, amikor az orvos kizökkentett hétfőn, például...

De sebaj, azért rajta vagyok az ügyön.

Egyelőre még meglehetősen ködös lehet a dolog, de ha realizálódik, úgyis elmesélem, sőt, a segítségeteket is kérni fogom.

Most egyszerre ennyi lenne.

ma egy meglehetősen zaklatott, rohanós, durván pörgős napot produkálnom.

Sebaj, itthon vagyok végre.

Zümikém június óta, amikor a gála után haza kellett rohannunk az apjával, mert nem akart a nagyszülőknél aludni, most először aludt el náluk.

Nem tudom, ez mennyire lesz ezután újra rendszer. Nem erőltettük, de ha eszébe jutott, mindig megpróbáltuk.

Úgy látszik, ennyi időre volt szüksége, hogy megbizonyosodjon arról, hogy mi is itthon vagyunk, nyugodtan alhat odaát.

Holnap elutazunk, vasárnap jövünk csak haza.

Nagy családi találkozó lesz. Több napos.

Zádi a hatalmas család részeként. Jó lesz. 

Mondom: 

Mellesleg a mai el- és megszólalása: 

- "Megfogom légyet! Ne zümmögjön!"

- "Nem légyet, Kicsim! LEGYET!"

- "LEGY, hol vagy?"