kezdtem a színháznál dolgozni.
Nem lettünk barátok, vagy közeli ismerősök.
De tiszteltem azt a tudást, tehetséget és varázst, amit átadott a színpadon állva. Már akkor, amikor még csak a nézőtérről figyeltem.
Amikor ide kerültem dolgozni, az elsők között volt, aki nyitott felém.
Kedves, alázatos, nagyon intelligens embernek láttam.
Most épült fel egy nagyon komoly betegségből, ahonnan nem mindenkinek van visszaút...
Ma este ő is elindult a minden élők útján...
Gabócám! Vegyétek őt körbe nagy szeretettel, ahogy a családja és a barátai tennék ideát!
