2001. január 19-én, éppen 12 évvel ezelőtt lettünk egy pár.
Ő és én.
Azóta családdá teljesedtünk.
2001. január 19-én, éppen 12 évvel ezelőtt lettünk egy pár.
Ő és én.
Azóta családdá teljesedtünk.
Csodás ajándékokat kaptam.
A legesleges persze nem pénzzel mérhető...
Zádi és Isti együtt ébresztettek. Züm szólongatott: "Anya! Ébledj! Lózsavilág!!!"
Így is folytatódott a nap, csak kapkodtam a fejem.
Az óvodában Zádi festményei vártak. Tegnapi alkotások, mára száradtak meg. Az első óvodai munkák. Bekeretezzük természetesen.
A nagylegény ott is aludt az oviban. Ma először. Siettem érte, én ébresztettem. Kicsit lassabban aludt el, mint a többiek, később is kelt, majd biztosan beáll a rendszer.
Vidáman ébredt, hirtelen el sem hitte, hogy még ott van a gyerekekkel.
Nagyon büszke voltam rá. Méghogy voltam?!? VAGYOK!!!
Estig munka, -de ott is... aki csak a facebookon fellelhető, látta, hogy szülinapom van, és körbepuszilgatott.
Este itthon köszöntés, dobostorta tűzijátékkal, csodás virágcsokor, fantasztikus ajándék.
És akkor még nem említettem a telefonokat, e-maileket.
Szerencsés vagyok. Ezt a napot, mint csodás emléket, elraktározom.
Donászy Magda: Első nap az óvodában
Első nap az óvodában,
vidám dolog gyerekek!
Bodnár Orsi készülődik,
két babája integet!
Édesanyja elkíséri,
egy-kettőre odaér,
Óvó néni hozzá siet.
Mi tagadás: Orsi fél.
Kukucskáló fiúk, lányok
nézik:-Ki az új gyerek?
Óvó néni!-hüppög Orsi.
-Én senkit sem ismerek.
Hol a kabát, sapka helye?
Nem téveszti senki sem.
-Makkos mókus! A holmimra
vigyázz!-kéri kedvesen.
Hárman-négyen hozzáfutnak.
Zsuzsi, Fruzsi ránevet:
-Ha akarod, játszunk együtt,
gyorsan mondd meg a neved!
Bodnár Orsi ámul-bámul,
fordul ide, fut oda.
Csodálkozik: -Valóságos
játékbolt az óvoda.
Ki ezzel, ki azzal játszik.
Most épül a kockavár.
-Ki csinálta?-kérdi Orsi.
-Panka meg én.-mondja Pál.
Beteg lett a Biri baba,
Magdi szalad orvosért.
Orsi csendben csitítgatja,
amíg Feri odaér.
Feri doktor megvizsgálja,
receptet ír, hümmöget:
-Legjobb lesz, ha ágyban marad!
Talán használ a meleg.
Az ajtóból Éva néni
kéri őket: -Gyerekek!
Most rakjatok szépen rendet!
Hadd látom: Ki ügyesebb?
Helyre kerül könyv és játék,
sarkba a hintaló.
Már első nap megtanulják:
-Óvodában így való.
Egymás után kezet mosnak
a csurranó csap alatt.
Fésülködnek, jönnek-mennek,
piszkos senki sem marad.
A két napos térül-fordul,
ügyeskedik, megterít.
Ők kívánnak jó étvágyat,
kínálják a reggelit.
Óvó néni képet mutat:
-Mit látsz rajta Julika?
-Vízen úszik, csőrös-tollas,
azt hiszem ez a liba.
Munka után jól esik a
hancúrozás, szaladás.
Ki-ki maga öltözködik,
óvodában így szokás.
Lenn a téren száll a labda,
ugrókötél, hoppla-hopp,
Fogócskáznak, versenyt futnak:
-Szaladj, én is szaladok!
Párosával mennek vissza,
levegőztek eleget.
Nem csoda, hogy farkasmódra
éhesek a gyerekek.
Ebéd után után ásítoznak,
a szemük majd leragad.
A kis cipők párosával
alszanak az ágy alatt.
Hanem, aki előbb ébred,
hangoskodik, kiabál:
-Ki az ágyból álomszuszék,
Orsi, Peti, Kati, Pál!
Jól esik a piros alma,
a pohár tej, font kalács!
Minden elfogy. Nemhiába
fáradozott a szakács.
Mesesarok várja a sok
fényes szemű gyereket.
Óvó néni elmeséli:
-Volt egyszer egy Mehemed...
Petike áll az ajtóban,
Ő a portás, bekiált:
-Tomi, Zsuzsi, érted jöttek!
Zsóka, itt a nagymamád!
Orsika is helyre teszi
a mackót, a bocs-ruhát,
mikor Peti hangját hallja:
-Gyere! Vár az anyukád!
Orsi rohan; fényes szemmel
mesél, hadar, magyaráz;
hogy s mint telt az első nap,
milyen jó volt a kalács!
Nincs a szónak hossza-vége!
Őt hallgatja a család.
Apa, anya vele örül,
hozzábújnak a babák.
-Jó éjszakát, édesanyám!
Keltsetek fel jó korán.
Vár a jelem, sok barátom,
várva vár az óvodám!
Elékezett ez a nap is. Zádi ma óvodás lett.
Boldog, vidám, rosszcsont kis óvodás. Nyilván ő lett a legkoszosabb az udvaron, persze a legvizesebb is. Jóval a többiek előtt fel kellett vinnem az öltözőbe, hogy száraz ruhát adjak rá.
Elkelt a teljes szerviz... Az udvari játék után a nadrágot, harisnyát, az ebéd után az atlétát, pólót és pulóvert kellett cserélni. A mosógép alighanem hasznosnak fogja érezni magát.
Ma este elolvastuk a diafilmen őrzött verses mesét - Donászy Magda: Első nap az óvodában című történetét.
Kicsi koromban ez a dia nagyon a szívemhez nőtt... Arról álmodoztam, hogy majd én is megmutathatom a gyermekemnek az óvodai léte első napján.
És ez az álom ma végre valóra vált...
Nem is reméltem már. Sajnos a féltve őrzött diafilmemnek nyoma veszett az idők során. A többi megvan, de ez eltűnt. A szüleim segítségével ma mégis meg tudtam mutatni Zádinak. Nagyon tetszett neki - is.
Csak azt nem értette, miét pityereg az anyukája a végén...
Örülök, büszke vagyok az én óvodásomra nagyon... és fáj a Gabóval meg nem valósulhatott álmom...
Na, igen, a munkahelyemen jól bemutatkoztunk. Zádinak idén oda is megérkezett a Mikulás... Sok gyerkőc várta őt, az ajándékaival - természetesen.
Nos, Zádikám nem a türelméről híres. Mikor felmérte a várakozási időt, odasomfordált a Mikihez és... lenyúlta a sajátjának vélt csomagot.
A krampusszal ketten ugrottunk rá és vitettük vissza, mert hát ugyebár ez nem módi...
Miki bácsi jó érzékkel visszavette a zsákmányt és cserébe azonnal adott egyet a kis türelmetlennek.
...Nekem pedig lángolt a fejem, hogy mire is tanítjuk a gyerekünket... KHM...