hogy a front miatt (mindig erre fogom), a hó miatt, vagy esetleg fogacska mocorgás miatt nem alszik éjszakánként Zádi, de ez most zsinórban már a 3. Ilyen...

 Hajnali 5-kor Isti leváltott, hogy én is alhassak még egyet - 3 órát sikerült is.

Fáradt vagyok. Nagyon... 

Mostanában nem alszik az Erzsikétől (pontosabban Noeltől) kapott mackóval.

Amikor megkapta, elválaszthatatlanok voltak, de azután érkezett Süsü és a Rénszarvas, így meg kellett osztania a figyelmét a többi játékkal is.

Minden este a feje fölött feküdt a "Kenvenc". A helye pontosan a Sünéktől kapott patkányka alatt volt.

Azt hittem, észre sem fogja venni, hogy egy este nincs ott a patkányka takarásában...

Elvittem magammal Szolnokra.

Tudtam, hogy nagyon fognak hiányozni és vittem magammal kicsit az én szuszibabámból...

Nem is kereste alváskor. Nem is emlegette, amíg velem volt.

Amikor hazaértem, szépen visszadugtam a patkány alá, hogy fel se tűnjön a "Kenvec" kirándulása...

Erre Zádikám, tegnap este, amint lefeküdt aludni, konkrétan nekiállt keresni, a nevét ismételgetve.

Megtalálta. Azzal aludt. Egész nap a közelében volt, levitte a földszintre, folyamatosan a látómezejében kellett lennie.

Méghogy nem vette észre, hogy elcsentem!?! Na, igen... 

Zádikám ma felhívott, hogy "Anya hiányzom! Deje!"

Majdnem megszakadt a szívem.

De végre itthon vagyok!

Megyek is ölelgetni!

Semmi más nem fontos!

a fiúk nélkül...

Zádi lassan lefekszik, remélem olyan ügyesen elalszik, mint délután...

Hiányoznak nagyon...

Nagyon... 

küldjön egy imát a babára vágyók felé!

Ilyen közel még talán nem is voltak a boldogsághoz!!!

(Zsolt. 6.9-10)

(Szám 6,24-27)

Ámen! 

5 évvel ezelőtt drága nagyapám elindult, hogy Gabót már odaát várja.

Papikám!

Nagyon szeretlek!

Vigyázz Gabóra, amíg én is ott leszek!

nyűgös ám...

Nem hisztizik - mármint a ciciért, de lényegesen ingerlékenyebb, érzékenyebb, mint máskor.

Ma van a 3. szopimentes napunk.

Most este is kérte volna, de amikor azt válaszoltam neki, hogy bizony elfogyott, mert mindet megette, akkor simán áttért a tejcsire.

Látszólag elfogadta a helyzetet, de azért érezhetően haragszik is.

Konkrétan elküld az ágyából elalváskor, de amint arrébb megyek, már hív is vissza.

Ez a ma esti elalvásnál háromszor történt meg.

Gondolom túl fog lendülni ezen, ráadásul hálás is vagyok, hogy nem volt órákig tartó zokogás érte...

Szóval haladgatunk.

Szépen lassan.

Holnap délelőtt elutazom.

Nem könnyű itthon hagynom, de az időjárás előrejelzések miatt, ha tehetném, akkor sem szívesen vinném magammal.

Temetésre megyek.

Nem kérek részvétnyilvánításokat - most semmiképpen. Ez bonyolult ügy.

Csak leírtam, hogy egyértelmű legyen, nem más az elutazásom oka.

El kell mennem.

Ez most fontos.

Valamikor hónapokkal ezelőtt a fiúk kitalálták, hogy jó móka sárkányra vadászni (fúvócsővel... vagy nagyapám fokosával, amit szintén fúvócsőnek kiáltottak ki...)

Ezt a játékot addig fejlesztették, hogy már van játékból félünk a sárkánytól jelenet és játékból megijedtünk tőle is.

Nagyon édesek vadászat közben, amikor egymást védik és mentik meg.

Szeretem nézni ezeket a jeleneteket.

Az már kevésbé vicces, hogy drága gyermekem a szopimentes elaltatási kísérletemet azzal kívánja dugába dönteni, hogy éppen fél a sárkánytól. - Ez tegnap történt.

Először: megvédtem.

Másodszor: megvédtem.

Harmadszor: lekaptam az ágy rácsára hanyag módon rádobott színes kardigánomat, hogy ez bizony egy "sárkányköpeny", amit magunkra terítünk, és akkor bizony nem lát minket a sárkány. Így félni sem kell.

Hogy ennek mi lett az eredménye?

Már akkor délután is csak úgy volt hajlandó elaludni, hogy a "sárkányköpennyel" volt betakarva. Tegnap este, ma délután és most este is...

Hogy mit szabadítottam ezzel magunkra?!?

Mindenesetre egy időre el kell búcsúznom a kardigánomtól - asszem.