Valamikor hónapokkal ezelőtt a fiúk kitalálták, hogy jó móka sárkányra vadászni (fúvócsővel... vagy nagyapám fokosával, amit szintén fúvócsőnek kiáltottak ki...)

Ezt a játékot addig fejlesztették, hogy már van játékból félünk a sárkánytól jelenet és játékból megijedtünk tőle is.

Nagyon édesek vadászat közben, amikor egymást védik és mentik meg.

Szeretem nézni ezeket a jeleneteket.

Az már kevésbé vicces, hogy drága gyermekem a szopimentes elaltatási kísérletemet azzal kívánja dugába dönteni, hogy éppen fél a sárkánytól. - Ez tegnap történt.

Először: megvédtem.

Másodszor: megvédtem.

Harmadszor: lekaptam az ágy rácsára hanyag módon rádobott színes kardigánomat, hogy ez bizony egy "sárkányköpeny", amit magunkra terítünk, és akkor bizony nem lát minket a sárkány. Így félni sem kell.

Hogy ennek mi lett az eredménye?

Már akkor délután is csak úgy volt hajlandó elaludni, hogy a "sárkányköpennyel" volt betakarva. Tegnap este, ma délután és most este is...

Hogy mit szabadítottam ezzel magunkra?!?

Mindenesetre egy időre el kell búcsúznom a kardigánomtól - asszem.