Ma van a tesóm 30. szülinapja.

Ma történt meg először, hogy Zádi is velünk énekelte a "Boldog szülinapoot"...

A kedvéért még ráadást is énekeltünk...

kipurcantam.

Jó volt.

:-) 

 Bár ne kellett volna!

Vagy ne így... 

http://kapos.hu/hirek/kek_hirek/2012-07-06/nekitolatott_a_parkolo_autonak_majd_elhajtott.html

lesz holnap.

Megyek dolgozni.

Nagyon korán kell kelnem, mert 4:50-re már itt van értem a tesóm, és indulunk.

Fárasztó lesz, de már nagyon várom.

Szeretem ezt az eseményt nagyon.

1996-ban dolgoztam először saját jogon, addig csak (nagyon fontos!) futkosó voltam, amíg a felnőttek dolgoztak.

Én vittem a (nagyon fontos!) papírokat ide-oda, és rám bízták a (nagyon fontos!) üzeneteket is.

Szóval 1996-2006-ig, amíg Gabóval pocakos nem lettem, addig dolgoztam ott. Pocakkal is ott tébláboltam, de nem emeltem persze.

Azután Gabónak nagyobb szüksége volt rám.

2008-ban, sajnos újra el tudtam menni, de 2009-ben már HÁLA ISTENNEK újra nem. Lombikpocakkal nem kockáztattam. Sem a meleget, sem a többit.

Most, 3 év kihagyás után nagy örömmel indulok. Már nem szopizik Zümikém, így apjára tudom hagyni egy napra. Apjára? És a nagyszüleire.

Majd jövök, ha nem leszek kipurcanva. Vagy utána, ha magamhoz tértem.

és nem csak a hőségtől...

Tegnap beálltam a TESCO előtt a parkolóba, majd egy óra múlva, amikor visszamentem, láttam, hogy valaki összetörte az autónkat és egyszerűen lelépett.

Semmi adat, semmi videokamera, ami látta volna, semmi térfigyelő kamera, senki, aki látta volna.

ÁÁÁ...

Ma meg fáj a fejem, erősen koncentrálok, hogy ne hányjak.

Zádinak is melege van.

Amikor reggel indultunk ügyeket intézni, rám szólt, hogy "Anya! Nyomd be a légkondit légyszives!" - Bár, érthető... Szegény fiam, túlélésre hajt...

Szép napok.

hogy ma volt/van Zádi keresztelőjének az évfordulója.

Ez fontos.

Fontosabb kell legyen, bármi másnál.

A mindennapi (mai napi extra) egyébsz@rok meg elmehetnek a sóhivatalba. 

csak annyi hozzáfűznivalóm van:

A MAI NAP MONNYON LE!!!

Hú, ha összeszedem magam, elmesélem - bizonyos részeit. Az is éppen elég lesz... 

Zádit.

Tudom, ez már rosszul kezdődik...

Sebaj, vállalom. Igen, extraparanyu vagyok.

Szóval...

Tudom, hogy még nincs két és fél éves.

Tudom, hogy ráér még...

Tudom, hogy nem szabad a gyerekeket összehasonlítgatni, mert mindegyik a saját üteme szerint fejlődik. (De Kingi már oda vissza ismeri a legtöbb színt. Csak 9 héttel idősebb Zádinál. Tudom, lány...)

Tudom, tudom, tudom...

De...

Züm még mindig nem tudja a színeket.

Nem csak megmondani, ez, vagy az milyen színű, vagy beazonosítani, hogy mutasson rá. Nem, még azt sem érti, ha kérem, hozzon nekem egy ugyanolyan színű LEGO-t, mint amilyet mutatok.

Hogy rendezzük sorba az azonosakat.

Már kezdem azt hinni, hogy Zádi nem is látja a különbséget.

Egyáltalán nem érdekli.

Nos, lehet, hogy azért nem érdekli, mert nem látja.

Vagy azért nem látja, mert oda sem figyel, nem tudja, mit kell néznie.

Ma felhívtam a tiflopedagógust, aki Gabócát fejlesztgette - a látását vizsgálta és próbált segíteni neki.

Tanácsot kértem.

Elmondtam, hogy nem tragédia, ha tényleg nem látja. Nem esem kétségbe, ez most nem egy pánikhelyzet, csak tudni szeretném, és ha lehet valahogyan segíteni a helyzeten.

Majd' félórányi beszélgetés alatt jóóó sok tanácsot kaptam. Játékokat, trükköket, és egy tényt, hogy még túl kicsi ahhoz, hogy vizsgálható lenne.

De szerinte ráér 4 éves koráig megtanulni.

Nem tudom, nem tudom...

Ha pedig beigazolódik, akkor sem lesz semmi baj.

Maximum nem lesz vadászpilóta, mint apukám.

NABUMMM!

De azért mocorgat ez a dolog erősen. ÁM!

tegnap az altatásba. Konkrétan nem tudom, melyikünk aludt el gyorsabban...

Pedig a focidöntőt is meg akartam nézni.

Nem szeretem a focit, de a döntő, az más. Nos, 2:0-nál még ébren voltam a félidő után is, aztán...

A 4:0 ünneplésére ébredtem.

Khm...