Zádit.
Tudom, ez már rosszul kezdődik...
Sebaj, vállalom. Igen, extraparanyu vagyok.
Szóval...
Tudom, hogy még nincs két és fél éves.
Tudom, hogy ráér még...
Tudom, hogy nem szabad a gyerekeket összehasonlítgatni, mert mindegyik a saját üteme szerint fejlődik. (De Kingi már oda vissza ismeri a legtöbb színt. Csak 9 héttel idősebb Zádinál. Tudom, lány...)
Tudom, tudom, tudom...
De...
Züm még mindig nem tudja a színeket.
Nem csak megmondani, ez, vagy az milyen színű, vagy beazonosítani, hogy mutasson rá. Nem, még azt sem érti, ha kérem, hozzon nekem egy ugyanolyan színű LEGO-t, mint amilyet mutatok.
Hogy rendezzük sorba az azonosakat.
Már kezdem azt hinni, hogy Zádi nem is látja a különbséget.
Egyáltalán nem érdekli.
Nos, lehet, hogy azért nem érdekli, mert nem látja.
Vagy azért nem látja, mert oda sem figyel, nem tudja, mit kell néznie.
Ma felhívtam a tiflopedagógust, aki Gabócát fejlesztgette - a látását vizsgálta és próbált segíteni neki.
Tanácsot kértem.
Elmondtam, hogy nem tragédia, ha tényleg nem látja. Nem esem kétségbe, ez most nem egy pánikhelyzet, csak tudni szeretném, és ha lehet valahogyan segíteni a helyzeten.
Majd' félórányi beszélgetés alatt jóóó sok tanácsot kaptam. Játékokat, trükköket, és egy tényt, hogy még túl kicsi ahhoz, hogy vizsgálható lenne.
De szerinte ráér 4 éves koráig megtanulni.
Nem tudom, nem tudom...
Ha pedig beigazolódik, akkor sem lesz semmi baj.
Maximum nem lesz vadászpilóta, mint apukám.
NABUMMM!
De azért mocorgat ez a dolog erősen. ÁM!