Flekken party

Mer' nálunk az úgy szokás.

A falu ünnepel, mi is megadjuk a módját.

A gyerekek boldogan szaladgálnak, hihetetlen mennyiségű ételt eltüntetnek. Most egyik után se kell szaladgálni, hogy "csak még egy falatot"!

Bár, Zádi után sosemnemigenkellettmégremélemnemisfog. Pont. 

A volt kolléganőm és családja látogatott el ma hozzánk. Zádinak hoztak egy csudijó ajándékot!!!

Egy mágneses könyv, amire a figurákat, amik a képeket kiegészítik fel lehet tenni. Fantasztikus!

Lovas témában készültet már láttam azelőtt, de Zádi ajándékát még nem. (Ha láttam volna, már megvettem volna... )

Szóval a témája: AZ ÁLLATKERT!

Éppen jó!

Zádi ezerszer elmesélteti, hol jártunk, milyen állatokat etetett meg.

Tudtuk mi, hogy nagyon fogja élvezni, ha majd egyszer felfogja, mi is veszi körül, és nem is csalódtunk.

Mindenesetre ez a könyvecske most nagy kedvenc lett.

"Könvem! Könvem!" - Ezzel a felkiáltással futkos. Időnként cifrázza és a(z) - "Állatkertem!" - hallatszik helyette.

Nagy a boldogság felénk.

A másik (aminek egyelőre csak én örülök), hogy megtaláltam végre egy antikváriumban a '85-ös kiadású "A suszter manói" című Grimm mesét egy bizonyos illusztrációban. Gyerekkoromban nagyon szerettem, de valahova elsüllyesztettük a könyvet. Zádinak emlékezetből (és igen pontatlanul) meséltem napok óta, de alkalmanként egymás után kétszer is a lelkesedés miatt. Most megrendeltem, ha pedig megérkezik, akkor lesz csak a csuda világ!!! Addig is letöltöttem a pontos szöveget a netről. Mégis mennyire más lesz illusztrált könyvből együtt olvasni Zádival!

Annyira örülök!

"Nézz hosszan egy gyermekarcra, és látni fogod: ha van sors, hát nagyon korán elkezdődik."

(Ancsel Éva)

Szereplőválogatást tartott ma a színház.

Voltak nagyon tehetséges kisemberek, aranyosak, kedvesek...

Volt olyan is, akivel egy rövid beszélgetés során olyan témák irányába sodródtunk, amit szerintem a jelenlévők közül senki sem fog elfelejteni, amíg él...

Nem részletezem, mert éppen elég neki meg- és túlélnie a dolgot.

Mindenesetre egy ilyen szituációban erre nem voltam, nem voltunk felkészülve.

Mennyire megdöbbentő, hogy az élet bizony akár már egy 9-10 éves kisember számára is tartogathat olyan tapasztalatokat, amivel egy felnőtt sem biztos, hogy meg tudna birkózni.

Hitem szerint mindenkire annyit ró a Jóisten, amennyit el is fog bírni, de úgy láttam, ez az emberke nagyon rossz irányba tart a keresztjével...

Jó ideig fogok még ezen gondolkozni, azt hiszem...

Emésztenem kell... nekem is...

Hiszen tudtam. Láttam már, tapasztaltam már kegyetlen sorsokat igen fiataloknál is.

De ez most megint egy olyan helyzet, ami sok... 

SZÜLINAPJAAA!

Ez nem is azért fontos, hogy mennyi ideje írom, hanem azért, mert Zádi, ezen a napon indult el "termékenyen" az élet felé. Felénk...

Ezen a napon választott minket egy kicsi lélek, aki később beköltözhetett a pocakomba...

Mekkora fényt jelentett az életünkben! És jelent azóta is...

Köszönöm Zádi, hogy minket választottál, hogy megérkeztél!!!

a gombhoz veszi a kabátot, a zoknihoz öltözik...

És van, hogy egy SÁMLIhoz igazítja a napját.

Zádikám ma - miután a szüleim meglepetését megkapta - egész nap a legújabb zöld sámlijához igazította a tevékenységeit.

Kipróbálta például, hogy el tudja-e érni a plafont (azt ugyebár nemigen...), tud-e kezet mosni egyedül a csapnál (forró vizet megnyitva természetesen... ), pisilni a wc-be úgy, hogy közben leér a lába - a sámlira -, cukorborsót pirgálni, a nagymama által kiszedett borsószemeket kifötörni, tv-t nézni, vetkőzni, öltözni, orrot fújni és csak a Jóisten tudja, mit még...

Nos, igen... A sámli... nagy becsben van. Délután arról kellett lebeszélnem, hogy az ebéd utáni alváshoz magával vigye az ágyba, este pedig arról, hogy a fürdőkádba cipelje...

Gondolom nagy szabadságot jelent, hogy végre egyedül is elér vele dolgokat.

Igen, a világ egy újabb szelete került bekebelezésre...

Futkosós napunk volt ma.

Igazi semminemjönösszeacsudavigyeel nap.

Sebaj!

Legyűrtük!

Voltunk bankban, Éva mamánál, apánál, húsboltban, postán, 2 hipermarketben, vízhivatalban és orvosnál is.

Doktor bácsi megszakértette a vándorpöttyöket és velem egyetértésben a "majdelmúlikmostmárvégre" című kezelés mellett döntött a pöttyök jellegét, előkerülésük, eltűnésük és máshol felbukkanásuk ismeretében.

Torokvizsgálat előtt hangzott el a "Pálcát ne!" kifejezés - igen, Züm már tudott valamit. Ezután elkezdett alkudozni a doktor bácsi lámpájáért.

Végül a hallgatózásból kért volna repetát, majd bezsebelte az ajándékmatricákat.

Kipurcantunk alaposan.

Holnapra is van még körünk hátra. Juppiééé!

először volt ugyebár a "HAMMA"

Ezt követte a "HAMI".

Amikor már jobban el tudta mondani, i a helyzet, akkor tragikus képpel közölte: "ENNEM KELL ANYA!!! ENNEM KELL!"

Igyekeztünk rászoktatni az "éhes vagyok" és a "kérek szépen enni" kifejezésekre, de nehézkes, még nem ezzel kezdi (nem vagyok türelmetlen), majd megtanulja.

Szombaton viszont, az állatkertbe menet (ebédidőben) megszólalt Zümikém: "ANYA! SZÜNET VAN A POCAKOMBAN!" - káó...

Pizsi, mint pizsama, de a buli bizony nem buli volt...

Nem kell semmi tragikusra gondolni, csak Zádi nem volt hajlandó engedni, hogy ruhába öltöztessük, feltétlenül pizsiben akart maradni.

Kapott egy tiszta kombit, rá pedig újra a pizsijét.

Nem hiába... Ha pizsiben van, mi otthon vagyunk...

NEMHÜLYE!

még belefért a napba...

Munka után, együtt... hárman...

Zádi (is) nagyon élvezte a dolgot.

Nem szabad, hogy bedaráljon a gépszíj...

Na, ja...