a gombhoz veszi a kabátot, a zoknihoz öltözik...

És van, hogy egy SÁMLIhoz igazítja a napját.

Zádikám ma - miután a szüleim meglepetését megkapta - egész nap a legújabb zöld sámlijához igazította a tevékenységeit.

Kipróbálta például, hogy el tudja-e érni a plafont (azt ugyebár nemigen...), tud-e kezet mosni egyedül a csapnál (forró vizet megnyitva természetesen... ), pisilni a wc-be úgy, hogy közben leér a lába - a sámlira -, cukorborsót pirgálni, a nagymama által kiszedett borsószemeket kifötörni, tv-t nézni, vetkőzni, öltözni, orrot fújni és csak a Jóisten tudja, mit még...

Nos, igen... A sámli... nagy becsben van. Délután arról kellett lebeszélnem, hogy az ebéd utáni alváshoz magával vigye az ágyba, este pedig arról, hogy a fürdőkádba cipelje...

Gondolom nagy szabadságot jelent, hogy végre egyedül is elér vele dolgokat.

Igen, a világ egy újabb szelete került bekebelezésre...