"Nézz hosszan egy gyermekarcra, és látni fogod: ha van sors, hát nagyon korán elkezdődik."

(Ancsel Éva)

Szereplőválogatást tartott ma a színház.

Voltak nagyon tehetséges kisemberek, aranyosak, kedvesek...

Volt olyan is, akivel egy rövid beszélgetés során olyan témák irányába sodródtunk, amit szerintem a jelenlévők közül senki sem fog elfelejteni, amíg él...

Nem részletezem, mert éppen elég neki meg- és túlélnie a dolgot.

Mindenesetre egy ilyen szituációban erre nem voltam, nem voltunk felkészülve.

Mennyire megdöbbentő, hogy az élet bizony akár már egy 9-10 éves kisember számára is tartogathat olyan tapasztalatokat, amivel egy felnőtt sem biztos, hogy meg tudna birkózni.

Hitem szerint mindenkire annyit ró a Jóisten, amennyit el is fog bírni, de úgy láttam, ez az emberke nagyon rossz irányba tart a keresztjével...

Jó ideig fogok még ezen gondolkozni, azt hiszem...

Emésztenem kell... nekem is...

Hiszen tudtam. Láttam már, tapasztaltam már kegyetlen sorsokat igen fiataloknál is.

De ez most megint egy olyan helyzet, ami sok...