Igen, ez a dalocska nyert, vers formátumban.
"Cifla palota
zöld ... ablaka
Gyeje ki tubajózsa
Váj ... vijola
...
Kicsi vagyokén
megnövök én
esztendője kettője
NAGY LEGÉNY leszek én!!!"
Tegnap még csak a második versszakot tudta elmondani, saját kedvtelésből, egyszer minden külső motiválás nélkül elkezdve, a legnagyobb megdöbbenésünkre.
Ma már két versszaknak örülhetünk.
Nagy boldogan mondja el mindenkinek, ha megkérjük rá. Örül a sikernek, mosolyog és megtapsoltatja magát.
Felhívtuk telefonon Éva mamát és neki is elmondta - olyan büszke volt közben az arca, hogy öröm volt látni.
Eddig mondtuk, mondtuk neki a verseket, énekeltük a hihetetlen mennyiségű dalocskát. Hallgatta, ha abbahagytam, egy-egy szóval "segített", hogy folytassam. Ezzel mutatta, hogy az egészet tudja kívülről (így van ez az Arany Lacinak című verssel is), de önállóan nem mondott verset.
Most, egyszerre, mint aki biztos lett a tudásában, elkezdte és mondja, mondja, mondja.
Evés közben, öltözéskor, telefonáláskor, lefekvéskor, mindig-mindig!!!
Drága babám, eddig szivacsként gyűjtötte az információkat, most pedig megosztja!
BÜSZKEBÜSZKEBÜSZKE!!!
