Sokat gondoltam ma egy kedves ismerősömre, aki 3 fia után szeretett volna még babát és ikerfiúkat kapott. A 33. hétben járt. Reggel kaptam a hírt, hogy kórházba került, mert a fiúcskák túl kíváncsiak a világra. Akkor úgy tűnt, lehet még marasztalni kicsit őket.
Most tudtam meg, hogy nem lehetett.
Ők már látni is akarták anyukájukat, aki eddig pocakban dédelgette őket.
Picikék, de jól vannak. Természetes módon és nagyon együttműködve tették meg a legnagyobb utat élet és élet között.
ISTEN HOZOTT BENNETEKET FIÚK!
Örülök, hogy jól vannak. Nagyon-nagyon örülök!
