Mert ami tetszik, az természetesen az "övé"...

Ma a szüleim fűnyírójára esett a választása.

Tudja, hol tartják, szólt, hogy dolga lenne vele.

"Nyírókámat! Kérem! Nyírókámat!"

Ilyen volt korábban az "ollókám", a "porom" (ez az én - laktózmentes - tejporom, ami szükség esetére a táskámban pihen) a "kalapácsom", "kapám", "fűrészem" és még sok-sok dolog a világból, aminek nagy része nemhogy nem az övé, de még csak nem is játszhat vele.

Hiába, no! Nehéz az élet!

A mai másik aranyos szövege akkor volt, amikor szokás szerint elkérte a fülbevalómat, megnézni. Nézegette, elmondta, hogy "lányos", majd megkérdezte, "kitől kaptam?"...

Mert eddig valóban mindenről, amit kapott, mindig elmondtuk, honnan van, ki küldte neki, kitől örökölte, vagy kitől kapta.

Számon tartja!!!

Azt hiszem arról sem meséltem eddig, hogy kértem a múltkor, dobjon nekem puszit és én is visszadobok neki egyet. HMMM...

Nemhogy nem volt hajlandó puszival dobálózni, még közölte is, hogy ez bizony "lányos játék"...

Köszi Bogyó és Babóca!