"HISZEK A TÜNDÉREKBEN!!!"
Szeretem a színházat. Az épületet, a csodát, ami ott történik.
Ma egy ilyen csodának voltam a tanúja.
A Pán Péter című előadást eddig még sajnos nem láttam, csak ma, az utolsó előadásán kaptam meg az élményt.
A gyermekdarabok sajátossága, hogy a közönség "élőbb", hangosabb, egyértelműbb reakciókat ad.
Ma volt egy jelenet, ami után sokáig nem tudtam abbahagyni a pityergést (kívül) és igyekeztem összekanalazni magam a romjaimból (belül).
Hogy érthető legyen: a történet elején Pán Péter elmesélni, hogy már alig élnek tündérek, mert amikor egy gyermek kimondja, hogy nem hisz a tündérekben, akkor valahol egy tündér meghal...
A jelenetben Csingiling, a tündér megissza Pán Péter gyógyszerét, mert azt Hook kapitány megmérgezte. Inkább ő issza meg, csak Péternek ne essen baja.
Szegény Csingilig haldoklik. Egyre kisebb a fénye ereje, egyre csendesebben csilingel... Péter félti őt. Elkezdi mondogatni, hogy hisz a tündérekben - ezzel akarja meggyógyítani Csingilinget.
Elmondja párszor, de semmi javulást nem lát.
Egyszerre felsóhajt, hogy bárcsak minden gyerek egyszerre mondaná, akkor biztosan meggyógyulna...
Kis csönd következett, majd egy csöppke hang cérnavékony határozatlansággal bekiabált: "HISZEK A TÜNDÉREKBEN!" - Na, most is sírok...
A kisgyerek, aki hisz a szavak gyógyító erejében! A gyermeki lélek, amely a gyógypuszit csodaszernek tekinti. A bizonyossága, hogy igenis vissza tudja fordítani a rossz dolgokat...
Bár én is tudtam volna így gyógyítani...
Az édesanya, aki haza várja a gyermekeit, és nem csügged...
A nagy találkozás! - Ekkor egy másik vékonyka gyermekhang kiáltott bele a csendbe - "VISSZAJÖTTEK!"
Igen! Kell a varázslat! Kell a hit, a bizonyosság! Kellenek csodák! Kellenek olyan darabok, amelyeken az ember belül zokog.
Sajnálja az elvesztett illúziókat, a reményeket, a visszafordíthatatlan dolgokat, történéseket...
DE HISZEK A TÜNDÉREKBEN!!!
Most, hogy elolvastam a szombati bejegyzést, látom, hogy tényleg nem írtam be pontosan a történteket. Valóban egyetlen cérnácska hang kezdte a HISZEK A TÜNDÉREKBEN kiabálást, de őt az egész nézőtér összes picikéje követte. Teljes hangerővel, hittel, bizonyossággal. Csodálatos élmény volt!
