Amikor az ember otthon van...
Amikor a ház a világ...
Amikor a körülöttünk élők a sejtjeinkké válnak...
Otthon vagyunk...
Béke van és biztonság.
Tegnap nálunk voltak a többiek, ma mi mentünk át.
Tegnap szalonnát sütöttünk, ma bográcsoztunk.
Jó így. Kicsit eltávolodva a mindennapoktól.
Kicsit átlényegülve.
Zádi is otthonosan mozog itt.
Hónapok óta nem látta mamikámat és keresztanyámat sem, mégsem volt egyetlen pillanatig sem idegenkedés.
Örült a találkozásnak, azóta is minden pillanatot kihasznál, amit csak lehet.
Sajnálja az alvással töltött időt, mert úgy érzi, elvesztegeti...
Így élünk mi itthon...