Ma ragyogóan szép idő volt - az előre beígértekkel ellentétben...

Egy rövidke kérdést intéztünk Zádihoz, amikor összeszedtük magunkat reggel.

Megyünk kirándulni?

Erre ő azonnal készülődni kezdett.

Desedára mentünk, a tavat több oldalról megközelítve. Valahogy úgy alakult, hogy amerre mentünk, a pecások azonnal fogtak egy-két halat (és én még azt hittem, hogy a pecázás sok-sok óra nyugton ülés és kapásra várakozás...).

Volt olyan sportember, akit nem zavart a gyermekzsivaj és megengedte, hogy Züm közelről is megnézhesse, sőt, megsimogathassa a zsákmányt.

Nagy élmény volt neki. Még itthon is mesélgette, hogy "pecázás... bácsi... halat... óriási... simogattam... nyááákás..."

Egy alkalommal észrevett egy pecabotot, ami egy autóhoz volt támasztva. Ekkor pedig közölte: "KÉNE"... Na, azt meghiszem...

Úgy látszik, hogy keresztapja nyomdokaiba lépve nagy HO-HO lesz Zümiből is...