"Szopizok!"
Hangzik Zádikám szájából naponta legalább ötször...
Ilyenkor én mindig elmondom neki, hogy sajnos már nem tud szopizni, mert elfogyott a tejcsi. Mindet megette...
Ma már készen állt a válasszal...
"Tegyünk!" - Mármint tegyünk bele... (Kezdtem mosolyogni, bár igyekeztem ezt nem mutatni.) Elmagyaráztam, hogy nem tudunk tenni bele... (Azt hittem, most aztán nagyon résen voltam, és ügyesen kifogtam a szelet a vitorlából... AHA!)
Erre ő: "Vegyünk!" - Drága kincsem, szerintem eddig totális elmebajosnak nézett. Ha szeretne valamit, mindig szól nekünk, mi pedig képességeink szerint előteremtjük neki. Most el lehet ámulva, amiért magunktól eddig nem volt annyi eszünk, hogy vegyünk tejcsit, a cicit megtölteni, hogy végre szopizhasson...
Ezek a felnőttek!!! Ez már az értetlenség teteje! Mindent egy kétévesnek kell elmagyaráznia?!?
