a verset úgy szétbontani, ahogy a fiúk tették...

"Zöld erdőben jártunk

Kék ibolyát láttunk

El akart hervadni

Szabad-e locsolni?"

A pirossal írt szavakat mondta Zádi, a zöldeket az apja. Valójában valahogy így hangzott: "nátunk...ibolya náttunk...helvanni...locsóni" És már nyújtotta is a kis spriccelőjét, amibe az apja gondosan vizet töltött...

Gyönyörű volt, édes és nagyon élvezte. Tőlem csoki tojást kapott, nagymamától házilag festett pirosat, anyukámtól patchwork tojást, hugimtól is csokit... Boldogan mindent felfalt, amit csak ért.

Ebben a két napban nemigen tudtam rábeszélni, hogy normális kaját is egyen, csak az édességen járt az esze... így aztán végülis szép lassan einstandoltuk a maradékot, hogy majd lassan, nagyon lassan adagoljuk neki. Megkapja, de csak idővel... később... sokkal később...

Az én kicsi fiam ügyesen meglocsolt. A nap végére, ha jól számolom úgy kb. 8-9-szer. Be kellett gyakorolnia... Arról le tudtuk beszélni, hogy a hugim kutyáját is meglocsolja, arról is, hogy apukámat, de arról már ne akarjam, hogy engem újra, meg újra meglocsoljon, ha megdicsérjük, mosolygunk, ölelgetjük és még csokitojást is kap érte...

Értetlen felnőttek!