Gabóca keresztelőjének negyedik évfordulóján...
Örök hálával gondolunk Koncz Tibor karcagi lelkészre...
A kölcsönkapott gyermek
Elengedem-szólt a Nagy Úristen-
gyermekem hozzátok röpke időre.
Míg szíve dobban, addig a tiétek,
s elsodor parttalan könnypatak Tőle.
De addig is, gondoznátok-e nékem?
Adnátok-e otthont míg odavan,
s míg eljövök érte, hogy szépen
hazavigyem? Csak lebbenő szél lesz,
májusi hó, almavirágnyi idő
szegény sorsa. De bánatotokban
vigasz az emlék, s Szavam békítő.
Gyermekemet csak tanulni küldöm.
Bölcs és türelmes szíveket kerestem,
s úgy találtam: a porban baktatók közt
nem lenne jobb eszközöm, mint Ti--Ketten.
Teljes szívvel fogjátok szeretni,
és nem sajnáltok kárbament erőt,
s nem gyűlöltök engem,ha úgy tűnik:
visszakérem Tőletek idő előtt.