Igen, szerencsétlen hírnök jár mindig a legrosszabbul.
Esetünkben nyilvánvaló, hogy nem a láz az OK, csak a tünet. "Ő" mutatja, hogy bizony van ott valami. De mi mégis ellene küzdünk.
Próbálom visszaszorítani, de egyelőre csak csatákat nyertünk. Nehéz meccsek voltak.
Tegnap egész éjjel a láz és hőemelkedés határán mozgott, reggel 37,9oC-cel ébredt. Megkapta a reggeli adag Panadolt, amit gyulladáscsökkentésre (is) alkalmazunk és stabil 37,4-et produkált vele.
Délelőtt már-már azt hittem, hogy olyan gyorsan átesik az egészen, mint Nyúl legkisebb fia, de a délutáni alvásból megintcsak lázasan ébredt. 38,4oC makacskodott kb. egy órán át, hiába kapott rá Nurofent. Azért egy órás kitartó anyára csimpaszkodással mégiscsak legyűrtük a betolakodót!!!
Az este majdnem eseménytelenné vált, ám hihetetlen mennyiségű könnyecske áztatta végül. A fürdés sem tetszett, a pizsi sem volt jó, az ágya sem fogadta barátsággal. Végül aztán összeölelkezve mégiscsak át tudtunk billenni az álmok világába.
Igen, mindketten... Végülis tegnap éjjel 4 és 6 között aludtam csak valamennyit.
Tudom, Egyismerősöm! Más is van ezzel így, sőt, még ígyebbül...
Most már csak azt remélem, hogy szép álmok viszik magukkal Zümi gondolatait. Legalább ma aludjon jól szegénykém! Most nem is lázas, az előbb néztem...
