"Öjelem! Felvegyél! Szorongass! Sétálom!"

Ezzel ébredt ma Zümikém.

Kérte, hogy bújjak mellé, simogassam, szeretgessem, ne keljek fel mellőle semmiképpen!

Apjának pedig a fentieket sorolta pillanatok alatt, amikor belépett a szobába.

"Apuci" fel is vette, szorongatta, ölelte, sétált vele. Töltődtek.

Amint viszont a reggeli lecsúszott, azonnal indulni akart az unokatesóihoz.

Látszólag a legeslegjobb dolog történt vele azzal, hogy mi dolgozunk és ő unokatesózik.

A reggeli töltődések mutatják, hogy talán mégis az lenne a legjobb, ha mindenki, akit szeret körülötte lenne, és ő úgy lenne az unokatesókkal...

Persze semmi sem tökéletes...

Sebaj, itt a hosszú hétvége. Csak én fogok dolgozni kettő kicsit...

Postást játszik, játék állatokat etet, altat, betakar, gyógyít... Nagyfiú!