A ma reggelünket egy kedves szó csicsergi ismételgetése tette széppé.

Zümikém vidáman ébredt (nemúgy délután...), kérte, hogy öleljem meg és biztosított mindkettőnket arról, hogy ma sehova sem megyek... Szegény drágám... ilyenkor látszik, hogy azért mégiscsak érinti az elszakadás...

Délelőtt takarítgattunk. Jó, hogy ha elteszek valamit, ő azonnal előveszi... Nagy segítségem...

A végén nagymama elvitte, hogy ne segítsen nekem már annyit...

Szóval a csicsergés reggelről: minden átmenet nélkül azt mondta szeRintem.

RRR hangot hallottam.

Megismételtettem vele - akkor szejintem lett belőle.

Újra és újra kimondattam vele, felhívtam a figyelmét, hogy pörgesse meg a R-t.

Édes csibém, nagyon próbálkozott. Párszor sikerült is!!!

Látszott, hogy büszke magára... - Mi tagadás, én is büszke vagyok rá...