jártunk...
Zádi tobzódott a boldogságban, alig tudtam elhozni.
Ezer dologról szeretnék írni, de még nem zökkentem vissza a dolgozós normál kerékvágásba...
Ma kettő előtt kezdtem a megbeszéléseket és este fél hatkor estem ki a végéről, ami után a legsürgősebb megoldandóimat kezdtem el...
Fél nyolckor "majdnemkész" állapotban ültem be a soron következő premier előtti előadásra.
Fáraszt, hosszú, és nagyon kell figyelni, de imádom!
Remélem, majd akkor, amikor a kezdeti lelkesedés múlófélben lesz, akkor is így fogok érezni.
Mindenesetre alaposan elfáradok ilyenkorra...
Sebaj, lesz ez még így se!
Ja, és a mai legjobb sztoriról csak egy gondolat: "Anya! Anya! Énekel!"
Majd ezt is elmesélem!
