A napjainkat leginkább a várakozás határozza most meg.
Várunk:
- egy telefonhívásra
- egy ajánlatra
- egy időpontra
- egy számra
- egy lehetőségre
- egy indulásra
- egy kezdésre
- egy megoldásra
Nem, nem várunk ölbe tett kézzel.
Eddig futkostunk, mint pók azon a bizonyos falon. Intézkedtünk, ajánlatokat adtunk és kértünk, szerveztünk és terveztünk.
Most van az a helyzet, amikor valójában már többet nem tehetünk, csak kivárjuk a végét.
Nagyon sok minden el fog dőlni a napokban.
Tulajdonképpen majdnem minden.
De utálom, amikor tehetetlenül kell várnom!
De legalább talán van mire...
