amióta leesett a hó, Zádi nemigen alszik éjszakánként.

Felébred és haragszik a takarójára (ez amúgy is általános, de a hálózsákot sem viseli már el...), aztán fázik. Ölelést kér, útban vagyunk neki (az ölelésbe beleroskadt szülő elszunnyad az ő térfelén...), majd a kezét kell fognunk, aztán újra melege van. Keresi a tejcsit, aztán vegyük el tőle. Kéri a párnáját, nem azt, a másikat, aztán kitalálja, hogy úgy szeretne aludni, hogy a mi fejünket használja párnának...

Szóval elmebaj.

Mostanra beosztottuk, ki alhat tovább egy kicsit, hogy ne zombisodjunk el végképp...

Keresztanya javaslatára Isti ma beszerzett egy adag citromfű teát.

BRRR!

Nos, az ízével semmi baj nincs... ha valaki tehénnek érzi magát...

Merthogy éppen olyan ízű, mint a friss fű... Igen, legelés közben... Nem, nem próbáltam még... Mármint a legelést... De nagyjából ilyesmi érzés lehet...

Sebaj, megfelelően ízesítve (menzatea módjára elnyomva az eredeti aromákat) le lehet nyelni.

Ma este kipróbáltuk.

Zádinak azt mondtam, hogy ez gyógytea, mert álomtea van benne. Hihetetlen lelkesedéssel adózott a dolognak.

Most lesek, mi lesz az eredmény.

Drukkoljatok!

Mekkora boldogság lenne végre aludni egy éjszaka!!!