1:02
Mivel tényleg jó későn jutottam géphez, gondoltam beírom mégis, mert nem bízom már a blogol órájában.
Nem tudom, mi lehet vele... Továbbra is egy órás csúszást produkál...
Sebaj, akkor is tovább mesélek.
Zádikám szépen halad a darabos ételekre való átállással.
Khm... Bár, azt hiszem a szépen kifejezés kicsit túlzó...
Történt ugyanis, hogy elutazásunk előttig Zümi lényegében mindenféle darabos ételt meg tudott enni... csak... hát... nemigen akart...
Vagyis akarta ő, csak nem volt hozzá türelme.
Eszegette, aztán megunta, hogy egységnyi idő alatt kevesebb táplálékhoz jut, ráadásul több munka árán, így fogta magát és teltházat jelentett.
Közel sem lakott még jól, de már nem evett többet.
Volt két ilyen próbálkozásom, hogy mégis megpróbáltam, de ennek csak az lett az eredménye, hogy este, amikor megkínáltam bébiétellel is (itthon készített verzióval), akkor konkrétan két teljes adagot bevágott belőle. Mint akit kiéheztettek...
Semmi reményem nem volt, hogy ez egyhamar megváltozik.
Csakhogy drága varázslóboszorkánytündér nagyanyám mégis megváltoztatta a dolgokat.
Nem is tudom, hogyan kezdődött, de Zádi elkezdett darabos ételeket enni, semmi türelmetlenség nem volt benne, szépen töltötte a pocakját.
Eljutottunk odáig, hogy MÁJKRÉMES KENYERET evett uzsonnára!!!
Zádi, aki eddig az üres kenyeret megette, a májkrémet kikanalazta, de már a vajas kenyérre rá se nézett...
Hihetetlen büszke vagyok rá!!!
Amióta hazajöttünk, azóta is szépen tartja magát a megkezdett művelethez, így azért lényegesen könnyebb dolgom van.
A másik említésre méltó dolog ma történt (tegnap).
Reggel orvosi alkalmassági vizsgálatra mentem, mert a szülinapomkor lejár az előző kártyám.
Zádi és Isti elkísértek, több dolgunk is volt együtt.
Közeli kapcsolatban állunk a házidokinénimmel, így Zümi is bejött az apjával (tüdővizsgálat a nagy köhögős program miatt) és velem. Az asszisztensnő megmérte a vérnyomásomat, amit Zádi nagy gyanakvással fogadott.
De nem is itt kezdődött! Nehogy elfelejtsem!
Az apja vizsgálatát nagy figyelemmel kísérte. Nézte, ahogy a doktor néni kopogtatja és hallgatja apát. Akkor még nem szólt semmit. Igyekeztem közben (amikor beszélhettem és nem zavartam a vizsgálatot) nyugtatóan megmagyarázni neki, mi történik. Akkor nem is volt gond.
Aztán jöttek az én vizsgálataim, aminek részét képezte a vérnyomásmérés is.
Zümikém csak lesett, ráncolta a homlokát, majd amikor végeztünk a méréssel, odafutott hozzám, durcásan az asszisztens nőre ripakodott, hogy "LEVESZ!!!" - Mármint a mandzsettát...
Aztán megsimogatta a kezem. Azt mondta "SZÚJ! MEDDÓDUJ! PUSZI!"
Kicsi kincsem azt hitte, hogy megbökött az aszzisztensnő és meg akart vigasztalni.
Olyan jól esik, hogy vigyáz(na) rám!!!
A szavait pedig fel kellene írnom, mert el fogjuk felejteni!
Csak időm lenne rá!!!
Pld.: SÜKEJEM - sikerül
NOPI - ropi
NOTTI - Lotti (mamikám egyik kutyája)
Majd igyekszem összegyűjteni őket!
De jó lenne, ha SÜKEJEM! 
