Nagyon későn/korán van, de nem hagyhatom ki a beszámolóból a csibészségét sem.

Zádikám már az elején fel akart mindent fedezni, mi változott, amióta nem voltunk otthon.

Nyilván olyan helyekre is bemászott (még befért), ahova nem kellett volna.

Egy ilyen alkalommal kértem, hogy jöjjön ki. - Na ja, hogy én azt elképzeltem... Természetesen nem jött ki...

Szóltam neki újra, majd kicsit hangosabban és erélyesebben, de semmi hatás...

Nem hagyhattam annyiban a dolgot. Odamentem és kiszedtem. Letettem a földre, magam felé fordítottam, kértem, hogy a szemembe nézzen és megkérdeztem:

- "Kicsi Fiam! Mit gondolsz? Én kinek beszélek???"

A válaszát teljesen komoly képpel adta tudtomra:

- "Dédinek"... - És ilyenkor ne röhögjek hangosan!?!?... (Féligmeddig sikerült csak nem képen röhögnöm... bevallom...)

A másik eszköz a kezünkben a jól kitalált sarokba állítás volt.

Mivel Zádi előszeretettel kapcsolgatja a tv-t, (itthon, ha nem vagyok elég gyors, előfordul néha, hogy a konnektorból is ki akarja húzni... BRRR!, szóval határozott fellépésre volt szükség.

Tehát sarok.

Első alkalommal kb. 1 percet töltött ott, könyörgő szemekkel nézett ránk, hogy kijönne. Sírt, aztán mondott egy "bocsi"-t... majd nem sokkal később kezdődött elölről a kapcsolgatás.

Vázoltuk neki, hogy minden alkalommal sarokban ácsorgás lesz az eredmény.

Kb. 4-szer kellett sarokba állítanunk, aztán felhagyott a kapcsolgatással.

Büszkék voltunk nagyon!

Hanem kicsi idő múlva, megint valami disznóságot csinált (igen kreatív...) és rosszallóan rászóltam, hogy ezért bizony mérges leszek...

Erre Zümikém felpattant és annyit mondott: SAJOK! - majd befutott a sarokba.

Kihívtuk, össze-vissza pusziltuk, és mondtam, hogy most nem kell a sarokba állnia. Csak ne csináljon olyat újra...

Kicsivel később derült ki csak a számunkra, hogy mi volt ez a nagy buzgalom a sarokkal...

Zádikám ugyanis telehordta játékokkal. Annyira, hogy éppen csak a lábacskája fért be...

NEMHÜLYE... Erre mást nem tudok mondani...

A legújabb gyöngyszem ma reggel született.

Indulófélben voltunk az orvoshoz, hogy leellenőriztessem, hogy Zádi tényleg teljesen meggyógyult-e.

Kértem Zümit, hogy válasszon 1, azaz 1 játékot, amit magával hozhat. Sokat nem pakolunk oda, de egy velünk jöhet...

Kicsi fiam felugrott, majd a teljesen megtöltött szerelőládájára mutatott. "EZT"- Mert az végülis egy ÁM!

Nehéz lesz vele, ha nagyobb lesz...

Imádnivaló GÉZENGÚZ...