Elkészült Barni jelmeze, ez a farsang megvolt bronzzal, örömmel együtt. Mára Matyi és Zsombi jelmeze is elkészült, az ő farsangjuk most volt délután.

Izgultunk, készültünk, terveztünk és elkészültek a jelmezek.

Az egész Nyúl család pezseg minden évben ilyenkor farsang táján...

Ilyenkor meg- megállok egy pillanatra és elképzelem, hogy Gabó minek öltözött volna be, hogy lépkedne a csoportszobában az ovis társai között...

Vidám lenne és kacagós.

Farsang neki is... egészségesen.

Szeretném hinni, hogy ők is bolondoznak ott, ahol vannak.

Kacagnak és szaladgálnak. Mert tudnak...

Na, ki meri megtippelni, hogy mikorra kaptunk időpontot kardiológiai kontrollra, ha apukám február legelején kérte?

Mai napunk a gasztronómia jegyében telt.

Zádival valahogyan nem tudtam megszerettetni (eddig még) a joghurtot, anélkül pedig nem tudunk tovább menni egyelőre. 13 hónapos koráig még laktózmentes kivitelben sem szabad tejet innia, a túró és a sajt is tiltólistás még, így próbálgatom folyamatosan valahogy rábeszélni az ízére - eddig nem nagy sikerrel.

Ma dél körül találkoztunk Isti esküvői tanújával a kedvenc kávézónkban (ez az egyetlen olyan dohányfüst mentes hely, ahol nem kell a picit a dohányosok részlegén átvinni egy ablak nélküli lyukba, hanem a nemdohányzók ülnek a kávézó "automatikus" részén és a dohányzóknak kell a pincébe menniük - szerintem ez jobb megoldás).

Szóval a kávézóban kaptam meleg vizet, hogy megmelegíthessem az ebédjét, amit meg is evett ügyesen. Mi ültünk még és beszélgettünk - felváltva szórakoztatva Zümit, amikor egy séta alkalmával a hűtőszekrény felé vette az irányt. Ott megláttam a gesztenye pürét és kitaláltam, hogy teszünk egy próbát. Megkérdeztem van-e tisztán növényi tejszínhab és szerencsénkre volt.

Kértünk tehát egy gesztenyepürét tejszínhabbal.

Zádi szereti a gesztenyét, így reméltem, hogy ízleni fog neki (a maradékát megettem - volna - én, így spekuláltam).

Először a gesztenye krémet kóstoltattam vele, ez nagyon bejött - de érezhetően száraz volt neki kicsit.

Ekkor jött az okoskodás: kicsi tejszínhabot is tettem rá neki, ettől viszont úgy belejött, hogy alig hagyott nekem valamit.

Mindezt ebéd után...

Szóval nagyon tetszett neki. Gesztenyepürét evett!!!

Estefelé családi csirkeszárny parti volt Nyúléknál.

Éppen csak megkínáltuk a mi Aprónkat, hiszen uzsonnaidő után, de vacsora előtt voltunk.

4 szárnyat eltüntetett, majd én lefújtam az akciót, mondván elég lesz ennyi.

Csakhogy Kingi is kapott egyet és azt rágcsálta hosszú időn keresztül, majd amikor megunta ledobta a földre.

Zádikámnak sem kellett több, azonnal ott termett, felkapta és rágta tovább... Kis éhes... Éheztetik... Nem jut neki étel, csak amit az unokatesója a földre dob...

Na, nem folytatom, mert még házhoz jön a gyermekvédelem...

A lényeg, hogy inkább visszaadtuk Kinginek a sajátját és Zádi is kapott még. Minden második után bepróbálkoztunk, hogy rágjon már inkább csontot, hátha már csak az íze kell, de mindig visszajött és megmagyarázta, hogy ő bizony kér még...

Így aztán 10 szárnyat eltüntetett...

Tudni kell, hogy Isti 3 részbe szedi a szárnyakat, a külső csücskét nem süti meg, de a középsőt és a belső részt igen. Zádi a középsőket ette.

Nem is értem, honnan a rajongása, apja és anyja is rajong a csirkeszárnyért. Ő nyilván még nem csípősen eszi - egyelőre...

- igen, a pocakos ma ünnepelte a 24. születésnapját. Messze lakik nagyon. Felköszöntöttük és biztosítottuk róla, hogy a többi családtaggal együtt már nagyon várjuk az örömhírt.

Zümikémnek ma furcsa napja volt. Nemigen akart enni - na jó, nem éhezett, de nehezen, vagy csak 3/4 részben ment le a szokásos adag bébiétel.

A kiskönyvét végignéztem és nagyon büszke vagyok rá, de a részleteket inkább megtartom a szülinapjára.

Ma véletlenül kimondta, hogy "anya". Nem, ez még nem az a bizonyos anya volt, amire olyan nagyon-nagyon régen várok (hülye szülő, mit válogat...) hanem csak babahalandzsa és egyszer véletlenül ezek a hangok követték egymást. Igaz, elkülönült a többi babaszótól, de nem tudatosan nekem mondta, hanem a levegőbe.

Azért mégis nagyon örültem neki. Ezek szerint már ki tudja mondani, csak a buksijának kell megérnie hozzá, hogy címezze is.

Fürdés közben egy felismerhető "apa" is volt már. Napról napra többet tudunk majd meg az ő világáról.

Kerestem képet gyerekszájhoz és egy oldalon aranyos történeteket találtam. Bemásolom, hátha nektek is tetszeni fog.

" A kislányomnak, egy régi kulcsot adtam játszani.

"Négyéves fiam sehogy sem boldogult a köhögés elleni szirupja kupakjával, és végül azt kérdezte:
- Miért nem tudom én ezt kinyitni?
- Mert biztonsági zár van rajta, hogy gyerekek ne tudják kinyitni - feleltem.
Még egyszer próbálkozott a kupakkal, aztán azt kérdezte:
- De honnan tudja, hogy én gyerek vagyok?"

http://szenczi.serveftp.net/hon0809/gyerekszaj.htm

hogy a babák/kisgyerekek kb. 3 éves korukig nem tudnak szívószállal inni.

Zádi keresztanyuja, Kata azonban bogarat ültetett a fülembe, hogy Zsófi, a keresztlánykánk is meg tudta oldani.

Így aztán ma kipróbáltuk. Először tényleg nem ment, de apa közreműködésével sikerült a mutatvány.

Zádi tud szívószállal inni!!! - Meg buborékokat fújni a pohárba (pontosabban az innivalóba... )

Ma voltunk egy éves státuszon. A doktor bácsi nagyon elégedett volt vele.

Most fejből egy-két adat, holnap meg megnézem a kiskönyvben lévőket is.

Tehát:

súly:9040 g

Testhossz (de mivel már jár, lehet MAGASSÁGOT írni): 77 cm

Komoly méretek.

Hát ha még azt is hozzáteszem, hogy újabb szavakkal bővült a kincsestár:

Tegnapelőtt reggel apuja kiment zuhanyozni, amit csöpp emberkénk személyes sértésként könyvelt el.

Amíg apja vissza nem jött, hangos sírással és AAAba! AAAbbba! ismételgetéssel töltötte az időt...

Valamelyik nap, délutáni alvás hosszabbításaként próbáltam még visszafektetni egy kicsit, és mondogattam neki, hogy tegye le a fejét. TENTE, tente...

Ma reggel meglátta a párnáját, majd kimondta, hogy TENTE és letette a fejét. - Ezer puszit kapott nyilván...

Amúgy tökéletesen használja a NEM-et, de most nemigen mondja a mammama-t.

Alighanem minden állat vau, egyre több tárgy nevét tudja (felismerés szinten).

Viszont majdnem teljesen abbahagyta az integetést. A dokinál egy kis fütyülésre akartuk rávenni, de nem ment. (Nem akarta, hogy produkáltassuk...)

A céklás k@kival a frászt hoztuk a doki mellett dolgozó, általunk kifejezetten szeretett kedves védőnénire... Szegény csak nézett, hogy ennnnnnyire piros a feneke? A párom meg mondta neki, hogy bizony ám, és még le is jön!!!

Beszéltünk az oltásokról is.

Itt ezt a gondolatsort most nem fogom végig vezetni, talán máskor, de lehet, hogy nem.

Kötelező és adható oltások PRO és KONTRA...

Legyen okos, aki tud.