- igen, a pocakos 
ma ünnepelte a 24. születésnapját. Messze lakik nagyon. Felköszöntöttük és biztosítottuk róla, hogy a többi családtaggal együtt már nagyon várjuk az örömhírt.
Zümikémnek ma furcsa napja volt. Nemigen akart enni - na jó, nem éhezett, de nehezen, vagy csak 3/4 részben ment le a szokásos adag bébiétel.
A kiskönyvét végignéztem és nagyon büszke vagyok rá, de a részleteket inkább megtartom a szülinapjára.
Ma véletlenül kimondta, hogy "anya". Nem, ez még nem az a bizonyos anya volt, amire olyan nagyon-nagyon régen várok (hülye szülő, mit válogat...) hanem csak babahalandzsa és egyszer véletlenül ezek a hangok követték egymást. Igaz, elkülönült a többi babaszótól, de nem tudatosan nekem mondta, hanem a levegőbe.
Azért mégis nagyon örültem neki. Ezek szerint már ki tudja mondani, csak a buksijának kell megérnie hozzá, hogy címezze is.
Fürdés közben egy felismerhető "apa" is volt már. Napról napra többet tudunk majd meg az ő világáról.
Kerestem képet gyerekszájhoz és egy oldalon aranyos történeteket találtam. Bemásolom, hátha nektek is tetszeni fog.
" A kislányomnak, egy régi kulcsot adtam játszani.
- És hol az ajtó, amit nyitni lehet vele? - kérdezte.Azt feleltem, hogy fogalmam sincs. Õ csodálkozva végigmért, és megjegyezte:
- A kulcsot szokták elveszíteni, nem az ajtót."
"Négyéves fiam sehogy sem boldogult a köhögés elleni szirupja kupakjával, és végül azt kérdezte:
- Miért nem tudom én ezt kinyitni?
- Mert biztonsági zár van rajta, hogy gyerekek ne tudják kinyitni - feleltem.
Még egyszer próbálkozott a kupakkal, aztán azt kérdezte:
- De honnan tudja, hogy én gyerek vagyok?"
