Ehhez nem tudok mit írni...

 2011.11.20. 23:10

Gyógyít

 2011.11.20. 22:43

Zádi ugyebár egyre több "jóságfolt" birtokosa. Nem, nem büszke rá, de ahányszor csak eszébe jut, mindig mutogatja és gyógypuszit kér rá.

A mostani sorozat az arcával kezdődött, a kicsi talpa lett a következő áldozat... Majd ma reggel a kezével folytatta...

Bele sem merek gondolni, hogy ha ezt egy gyermekvédő látná, mit szólna...

Egyszerűen nem fél tőle. Mindezek ellenére sem.

A ma reggeli kezezés mondjuk nem bátorságból adódott, hanem egyszerű rossz összjáték eredménye.

A cserépkályha ülőke része kicsit el van húzva mindig begyújtás után, hogy a nagy hő ne pörkölje meg a fát.

Ez lett Zümi "veszte"... Megfogta az ülőkét (hol máshol, mit belül, a kályha felöl), de ugyanazzal a mozdulattal neki is dőlt és a testsúlya miatt a fát beljebb tolta, odaszorítva így a saját ujjait.

Komolyan, olyan gőzfelhő távozott a fejemből, hogy el nem tudom mesélni.

Hihetetlen! Már megint! - Persze fogtam és rohantam vele a csaphoz, hogy hideg víz alá tartsuk, most nem is hólyagosodott fel.

Mindenesetre tegnap este (még a mai közjáték előtt) gondosan bekentük sudokrémmel az arcán a csíkot és a talpán a hólyagot is.

Erre apró babám odanyúlt az arcához, az ujjával végigsimította a krémes csíkot, majd a leszedett krémet az én arcomon lévő pici sebre kente...

Ez a fajta gondoskodás annyira meglepett, hogy majdnem elsírtam magam.

Drága babám! Már nem csak puszival gyógyít!

(Egyébként ma papírzsepit és szappant is akart enni... Csak hogy szép legyen az élet...)

Ma volt anyósom születésnapja.

Zádikám egyre ügyesebb köszöntés terén. Már reggel azzal kezdte nagymamájának, hogy "bódog"!

Azután a délutáni köszöntésnél is tevékenyen részt vállalt. Átadta a külön a számára készíttetett piciri csokrot, és az apró ajándékot is. Igaz, az utóbbit visszavette, hogy "bont" és a nagymama engedélyével valóban ki is bontotta, de ezen nem akadunk fent.

Küzdelmes, de szép napunk volt!

6

 2011.11.19. 23:13

Hat éve már, hogy egy, a novemberhez képest meglepően napfényes és meleg napon egy életre megfogadtunk valamit...

Nyilván semmire nincs garancia az életben, de mi fittyet hányunk a statisztikákra és úgy gondoljuk, hogy az IGEN-ünk egy életre fog szólni.

Annyi minden történt a közös történetünkben, hogy csoda... Nem is tudom.

Mindenesetre minden szél és vihar csak közelebb sodort bennünket.

Küzdöttünk egymással, egymásért, a gyermekeinkért, a világgal, most pedig a jövőnkért kell.

Nem hiszem, hogy valaha küzdelemmentes élethez érkeznénk. A fő, hogy egészségesek legyünk és EGYÜTT!!!

Hat év telt el, de remélem sokszor ennyit fogunk még együtt tölteni.

Dalszöveg

Tudod én akkor is szeretlek, amikor alszol –
amikor nem gondolsz rám –

Tudod én akkor is szeretlek, amikor árnyék ül arcodon,
amikor azt gondolod: így nem mehet tovább –

Én akkor lehunyom szemem és azt a filmet nézem
ami az életünk.

Kimondott és kimondatlan mondatok –
Én akkor is szeretlek, ha más úton jársz,
azon, melyen nincsenek táblák,
és nincs korlát a halálos kanyar előtt.

Az értetlenség szakadéka mellett vezet utunk,
s a csodákat nem fényképezi le helyettünk senki –

Valami kéne még, valamit kéne tenni.

De én akkor is szeretlek, ha néha fáj,
ha néha előbúj rejtekéből a magány – a dögevő,
mely ott köröz néhány boldog pillanatunk felett.
Csak egy mosolyt hozzon a déli szél,
csak kissé hosszabb legyen minden szerelmes éj –

Tartson tovább a szenvedély, mert akkor
húsodba marnám a jelet,
mely üzenetet hordoz: még minden lehet!

Szeress, mert adni kell, hogy kapj
Higgy imáidban, s ne vétkezz önmagad ellen –


Légy költő és légy színész. Játssz prédikátort
a pokol kapuja előtt.
Játssz szüzet, még ha ördögnek is kell táncod járnod

Játssz nekem boldogságot!

Szeretlek akkor is, ha te magadat egész másképp látod.

Szeretlek akkor is, ha az életet, csak egy gazos
mellékvágányra várod –
Szeress kicsit jobban...

Szőkén és feketén szeretlek,
mint villám szeret a fülledt nyárba –

Mint kocsmaszagú ősz szeret az utolsó
napsugárba –
Szeretlek akkor is, mikor alszol,

Szeretlek félve, haraggal,
szeretlek soha el nem múló halált hozó lázzal –
SZERETLEK...
SZERETLEK...

Na mit kap az,

 2011.11.18. 22:48

aki a szülei többszörös tiltakozása, mindenféle szankcióval való fenyegetése, hirtelen elkapkodása ellenére, a képességeiket kijátszva a cserépkályha forró vasajtaját érintve, annak teteje fölött akar belenézni, hogy ég-e még a tűz?

Na???

Elárulom!

Az arca bal oldalára nagyjából az orra közepének vonalától az álla alá húzódó vörös, égett csíkot...

Igen, Züm beszerzett egyet.

Ezennel a napunkat nem taglalom tovább...

 2011.11.17. 23:14

Ez pedig csak egy kép, semmi különös.

Tetszik.

Akár Zádi is lehetne...

Persze nem ilyen szőkén...

Fááázom!

 2011.11.17. 23:02

Vannak ilyen napok...

Amikor semmi sem segít. A forró fürdő éppen csak addig melegít, amíg benne ülök. A ruhák rétegeinek száma már michelin emberkét csinál belőlem, de ettől sem jobb. 3 takaró alatt vacogok.

Vannak okok, amik kiválthatják ezt, nem fogom felsorolni őket.

Testi és lelki eredetet is felfedezhetnék...

Sebaj, júliusra kiolvadok majd!

Akkor majd egy kis hűvösért fogok keseregni.

Hogy nekem semmi sem jó!?!?!?!

Épít

 2011.11.16. 21:57

Tegnap kezdte, hogy nem csak lerombolja a tornyokat, amiket építünk neki, hanem ő is épít.

Az első tornyot nem is láttam, mert éppen másra figyeltem, ekkor szólt nekem. "Tonyóóó!!!"

Ma többször megismételte, egyre nagyobb tornyokat emelve. Persze amikor összeomlik, igen zokon veszi, de ilyenkor próbálom rábeszélni, hogy építsen újra.

A másik nagy élmény, egy korábbi játékhoz kötődik.

Nagyapa kezdte vele játszani (szerintem erről már írtam), hogy a különböző fűszereket szagolgatják.

Ügyesen mondja, hogy "majo..." (majoránna), "booos" (bors), "faja" (fahéj), "babé" (babérlevél)...

A különböző teákat is megszimatolja "angol" (angol tea), "faja gyümö" (fahéjas gyümölcs tea), "kami" (kamilla), "hás" (hárs)...

Aztán van még a "kábé" (kávé), és a "kapuccsi" (capuccino)...

MA pedig kitaláltam, hogy kipróbálom, mi történik, ha befogjuk a szemét, és úgy szagol bele az üvegekbe.

TÁDÁÁM!

A majorannát és az angol teát megismerte!!!

Többet nem tudtam kipróbálni, mert nagyon zavarta, hogy befogtuk a szemét.

Olyan nagyon büszke vagyok rá!!!

‎"Egy négyéves, érzékeny, minden idegszálával figyelő, gazdagon fantáziáló kislányról, Liliről mesélt az édesanyja.
Azon a nyáron kisöccse született, Dani.
Amikor hazahozták a kórházból, Lili azt kérte, először hadd beszéljen vele ő. Kettesben.
Bevitték az ötnapos Danit a szobába, letették egy öblös fotelbe. Ekkor Lili odament hozzá, körbenézett, hogy valóban egyedül vannak-e, a füléhez hajolt és ezt mondta:
- Súgd meg nekem, milyen a Jóisten... Elfelejtettem..." (S.E.)

Naagy séta

 2011.11.15. 22:45

délelőtt (végre tartalmas beszélgetés valakivel, akit alig látok, pedig nagyon szeretek), Zádi alvása közben haladni a saját dolgaimmal, délután játszani, rohanni az intéznivalók után...

Gyorsan elmúlt ez a nap.

Pedig annyi tervem lett volna még!

Mindenesetre tegnap nem is írtam egy csomagról, amit a postás hozott.

Lélekolvasás volt benne. Mert DT ismét belém látott.

Ha lesz egy kis időm, begépelem ide, ami hihetetlen nagy hatással volt rám.

Jó, hogy ránk talált.

Sok, nagyon sok dolog kerül a helyére bennem (bennünk) az ő segítségével.

Már november közepe van! 

Gabócám

 2011.11.14. 23:03

Bennünk tovább élsz!

Bár megvédhettelek volna!!!

Enya: May it be

Lehetne
Meglehet, hogy egy éji csillag
Leragyog rád.
Meglehet, hogy amikor az éj leszáll
A szíved igaz lesz.
Magányos úton jársz,
Ó, milyen messze vagy az otthonodtól.

Elérkezett a sötétség
Higgy és megtalálod az utad.
Leszállt a sötétség
Egy ígéret már benned él.

Meglehet, hogy az árnyak hangja
Messzire száll majd
Meglehet, hogy folytatod az utad
Hogy fényt találj
Amikor elszállt az éjszaka
Talán arra ébredsz, hogy látod a napot.

Elérkezett a sötétség
Higgy és megtalálod az utad.
Leszállt a sötétség
Egy ígéret már benned él.

Egy ígéret már benned él.

Kicsi Babám!
Már öt éves lennél, ha lehetne...
HA egészségesen érkezel hozzánk...
HA a sejtem nem betegít meg...
HA megtapasztalhattad volna a világot...
HA kacagtál, öleltél, beszéltél, futottál volna...
Óvodába járnál, készülnénk lassan az iskolába...
Rajzolnál, építenél, kócos falevélkupacok közepén ugrálnál...
HA velünk maradhattál volna...
Így most Zádi fut és kacag, ő ölel bennünket.
Tudja, hogy valahol, a rajzfilm Babócán és a temetőn túl ott vagy valahol...
Felmászik a levélkupacra és lehengeredik - amíg én a gyertyákat gyújtom a sírodon...
Már tudja, hogy Neked is vannak játékaid, hogy azokat nem visszük haza, hogy Nálad sokkal jobb forgóval játszani, mint bárhol a világon, hogy imádkozunk érted (is), hogy nem jöhetsz velünk haza, hogy vannak napok, amikor anya feketébe öltözik...
Édes Kincsem!
Nagyon szeretünk. Ez már így marad...
Hálás vagyok minden gondolatért, imáért és sms-ért, mert ezek is mutatják, hogy nem csak bennünk élsz...

süti beállítások módosítása