délelőtt (végre tartalmas beszélgetés valakivel, akit alig látok, pedig nagyon szeretek), Zádi alvása közben haladni a saját dolgaimmal, délután játszani, rohanni az intéznivalók után...
Gyorsan elmúlt ez a nap.
Pedig annyi tervem lett volna még!
Mindenesetre tegnap nem is írtam egy csomagról, amit a postás hozott.
Lélekolvasás volt benne. Mert DT ismét belém látott.
Ha lesz egy kis időm, begépelem ide, ami hihetetlen nagy hatással volt rám.
Jó, hogy ránk talált.
Sok, nagyon sok dolog kerül a helyére bennem (bennünk) az ő segítségével.
Már november közepe van!
