a nagy családi összetalálkozásnak. 

Örömmel siettünk a helyszínre, hogy még egy kis időt a távoli rokonokkal tölthessünk.

Már tervezik a következőt, ami éppen egy év múlva esedékes.

Jól éreztük magunkat, csak az allergiám kínzott meg a vártnál jobban.

Zádikám ma lett másfél éves.

Ezt is megértük...

Együtt...

Ez hatalmas fordulópont az életünkben.

Ennek örömére tegnap és ma is túljátszotta magát.

Annyira felpörgött, hogy napközben szinte egyáltalán nem aludt (tegnap fél órát, ma egyet összesen).

Ennek köszönhetően az este már megváltásként érkezett - mindannyiónknak.

Bára eggyi, legidkább elbegyeg aluddi, berd dem gabog levegőd az orrobod.

Jó éjt! 

Évente egy napra összegyűlnek kicsik és nagyok, fiatalok és idősek. A párom dédnagyszüleinek leszármazottjai.

Mindannyian.

Svédországból, Erdélyből, és az országból mindenhonnan, akárhol is élnek, augusztus utolsó hétvégéjén összegyűlnek.

Személyesen is megismerkednek a legfiatalabbakkal, akik az előző találkozó óta születtek, bemutatják a párjaikat azok, akik most vannak a párválasztás korában.

Érdekes keveredése ez a múltnak, a jelennek és a jövő terveinek.

Örülök, hogy a fiam a családfájának egyik ágát így, összegyűlve láthatja. A készült képek pedig megmutatják neki, hova is tartozik.

Lehet, hogy akkor, mire meg is érti ennek a jelentőségét, lesznek, akik már csak a képeken mosolyoghatnak rá.

Annál fontosabb lesz a számára, hogy bizony, találkozott velük.

Idén, amikor már futkározik közöttük, húzza, vonja magával a kiválasztott rokonokat, most látom boldogan, hogy igen, ő teljes valójában hozzájuk (is) tartozik.

Az egyik családi vonalon az ükszülei összes leszármazottja együtt van másfél napig.

Holnap folytatjuk a töltekezést...

úgy tenni-venni a mában, hogy tudom, holnap valaki boldog lesz tőle...

Azt hiszem ez a mai mottó.

És természetesen Bercinek erőt!

A családjának pedig kitartást!!!

Felfedezők...

"Kicsi a bors..."